Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
XX. FEJEZET. A testi sértés. Ministeri indokok. 1. A német birodalmi büntető törvénykönyv valamennyi fejezetei közt köztudomás szerint a testi sértésről szóló XVII. fejezet van kitéve a legtöbb támadásnak, s a revisiót követelőknek hangja épen e fejezetre vonatkozólag a legerősebb, de egyszersmind nem a legharmonicusabb is. Részt vesznek a fennálló törvény elleni ostromban az orvosok és a jogászok egyaránt, és az utóbbiak közt a tanárok ép ugy, mint a birák és az államügyészek ; tehát a t h e o r i a, valamint a praxis féríiai egyesülnek a létezőnek megváltoztatására irányzott élénk törekvésben. A vita tudvalevőleg nem alárendelt kérdésekre vonatkozik, hanem a leglényegesebb intézkedések körül forog; de a mint ily nagy kiterjedésű támadásoknál gyakran észlelhető: a támadók közötti nézetegység, a létezőnek megváltoztatásánál nem terjedhet tovább. Azon kérdésben: mi helyeztessék a fennálló törvény helyébe, nagyobb és élesebb az ellentét a revisiót követelőknek alapfelfogása és javaslatai közt, mint ez utóbbiak és a fennálló törvény közt. A legélesebb és a legnagyobb arányokat öltött, s egyszersmind a legmesszebbre ható vita tárgyát képezi a testi sértéseknek felosztása. A legmesszebbre ható ezen vita azért, mert a XVII. fejezet egész rendszerét támadja meg, ugy hogy a javaslatba hozott új rendszer bármelyikének elfogadása esetében: a testi sértés iránti törvényes dispositiók kevés kivétellel halomra döntetnének. De a törekvések, és a kitűzött czélok leginkább itt állanak egymással poláris ellentétben. Mig ugyanis az orvosok egyik része minden felosztást tehát a felosztást könynyü és súlyos testi sértésekre is, orvosi lehetetlenségnek tart, addig a j o g ászok s különösen a birák és államügyészek, de nem csupán ezek, a mostani felosztást azért tartjak helytelennek, mert ebben a porosz büntetötörvénykönyvnek megfelelő hármas felosztás mellőztetett, s csak két fokú felosztás fogadtatott el. Mig az előbbiek tehát minden legális felosztás mellőzését, addig az utóbbiak a hármas felosztás helyreállítását állitják a revisio legsürgősebb feladatának. A revisio utáni törekvések egy másik szintén cardinális kérdése körül ép oly eltérő irányok küzdenek egymással. Az egyik rész a szándékos testi sértés következményeit illetőleg a szándékosan elkövetett sértés tényén kivül az ebből bekövetkezett eredményt tartja elhatározónak, s a legmerevebb o b i e c t i v álláspontra helyezkedik; a másik épen ellenkezőleg a subiectiv szempontot accentuálva: az eredmény bekövetkezésére irányzott akaratot, esetleg az eredmény bekövetkezésének vagy bekövetkezhetésének a tettes általi előrelátását, illetőleg előreláthatását állapítja meg constitutiv tényező gyanánt. És minthogy e kérdésben vegyülnek, sőt ennek alapföltételét képezik, a culpa dolo determinata, a dolus alternativus és a dolus eventualis körüli nézeteltérések: könnyen elképzelhető, mily arányokat ölt, s mily bonyodalmas subtilitásokat hoz a felszínre csak maga ezen kérdés.
