Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

Rész. XVIII. Fejezet. Az ember élete elleni bűntettek és vétségek. — 278 —280. §§. 479 mit Ueberlegung ausgeführt hat, wegen Todtschlags mit Zuchthaus nicht unter fünf Jahren bestraft." A franczia büntetőtörvénykönyv 2!)5. czikke előre bocsájtva a meurtre, emberölés fogalom-meghatározását, erről azt mondja: „L'homicide commis volontairement est qualifié meurtre." Ehhez a 296. czikk hozzáadván a „prémeditation ou de guet-apens" ismérveket,^ a gyilkosságot következőleg határozza meg: „Tout meurtre commis avec prémeditation ou de guet-apens est qualifié assassinat." A belga büntetőtörvény idetartozó intézkedései, főleg a meurtre-re vonatkozólag, a franczia code alapján kifejlődött controversiák s téves fogalmak eloszlatását czélozván : a lényeget illetőleg, a franczia code idézett szakaszait nem változtatták meg, hanem csupán helyesbítették. Mellőzve a szándékos emberölésnek ezen törvénykönyv 392-ik czikkében foglalt s ezen bűntett mindegyik fajára kiterjedő átalános fogalom meghatározását: a tulajdonképi meurtre-t a 393-ik czikk ekként formulázza: „L'homicide commis avec intention de donner la mort est qualifié meurtre. II sera puni de travaux forcés a. perpetuité." — Ezzel szemben a gyilkosságról a 39i. czikkben intézkedik: „Le meurtre commis avec prémeditation est qualifié assassinat. II sera punit de mort." Az ujabb törvények közül még csak a tessinit hozzuk fel, a melyre egyébiránt még ezen bűntettnél később szükséges lesz visszatérnünk (8. alatt). Ezen törvénykönyv 287. czikke egészen azonos a belga code 392-ik czikkével, és igy szól: „Chiunque coll' intenzione di occidere una persona, le cagiona la morte, e colpevole di omicidio volontario." A 288. czikk pedig, a minősített emberölés eseteit sorolván fel, 6. pont alatt azon esetet említi: „Se ha commesso l'omicidio con premeditazione." Nem uj törvény, hanem a régieknek csupán consolidatiója az, mely Angliának az emberölésről (homicide) szóló, 1861. augustus fi-kán kelt statútumában (24 és 25 Victoria c. 100) foglaltatik, s melyet nem mellőzhetünk, midőn csaknem az egész polgárosult világnak egy nagy kérdés lényegét illető nézet-egységét emeljük ki. „1. Whosoever shall be convicted of murder, shall suffer the death as felon." A ki gyilkosságban bűnösnek ítéltetik : mint bűntettes halált szenvedjen. „5. Whosoever shall be convicted of manslaughter shall be liable at the discretion of the court, to be kept in penal servitude for the life or for any term not less than three years & c. Megkülönböztette tehát Anglia is a homicide e két külön faját; de megalapította a különbség ismérvét is azzal: hogy az említett statútum 6. pontja szerint — gyilkosság miatti vádban világosan kiteendö : „hogy vádlott bűnösen, szándékosan, és előre megfontolt gonoszságában (of his malice aforethought) ölte, gyilkolta meg az elhunytat." A történelmileg átszármazott eszme helyességének és átalános érvényesülésének összhangjában kivételt csak is az ausztriai büntetötörvénykönyv képez, mely még az 1852-ik évben történt átvizsgáltatása után is, a szándékos emberölést egyátalán gyilkosságnak minősíti, s a tettest, valamint a legközelebbi segédeket is, tekintet nélkül arra, vájjon fennforgott-e praemeditatio vagy nem, halállal rendeli büntettetni. Ismeretes dolog, hogy az ausztriai büntetötörvénykönyv ezen szakasza, ugy Ausztria, valamint Németország legkitűnőbb criminalistái által folyton megtámadtatott, s hogy ezen intézkedés volt egyike azoknak, melyek miatt az osztrák büntetötörvénykönyv, a tudományos közösségen kivül állónak tüntettetett elő; de ismeretes MlTTERMAlER-nek az emiitett törvénykönyv ezen rendszerére kimondott következő, kárhoztató ítélete is: „ . . . der Kreis der Fiille, in denen Mord und so die Todesstrafe angenommen werden muss. vahrend in allén übrigen Landern nur Todtschlag angenommen ware, ist auf diese Art sehr gross, und die Zahl der Falle, in welchen die Gnade helfen muss, wird sehr ausgedehnt, um so mehr, als gewisse Arten der TÖdtungen, die zwar nur Todtschlag ausmachen, doch mit dem Tode bestraft werden." Ez volt oka, hogy az uj büntetőtörvénykönyv megalkotása czéljából előkészített első tervezet 217. §-a csak azon szándékos emberölésre szorította a gyilkosságot, mely meggondolt szándékkal (mit überlegtem Vorsatze) vitetett véghez; de annál inkább meglepő, hogy az 1867-ik évi javaslat ezen eszmétől ismét eltér, s hogy az alsóház bizottságának 1868-ik és 1870-ik évi munkálatai is, az előbbi, annyira megtámadott, elméletileg helytelen, s gyakorlatilag tarthatlannak, veszélyesnek bizonyult álláspontra helyezkedtek. Az ausztriai szempont a kiemeltek után egészen isolálva áll; ellenben a többi törvények által követett irányt és felfogást észleljük a legújabb törvényjavaslatokban