Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 272—273. §§. 469 Ministeri indokok. A jelen szakasz kivételt képez a 247. §-tól, a mennyiben megengedi, hogy a rágalom és a becsületsértés passiv alanyai ne csupán személyek, hanem azok is lehessenek, a kiknek személyisége a halál által már megszűnt. A támadás ily esetben valódilag nem is a személy, hanem a holtnak emléke ellen van intézve; igazságos és indokolt azonban, hogy ez is oltalmaztathassék az alaptalan rágalmazás és bemocskolás ellen. De, a mint ez vitátlanul áll: ugy igaz más részről az is, hogy a holt: a történeté, mely joggal bir arra, hogy kegyelet és érzékenység nélkül is, de igazságosan Ítéljen bevégzett élete fölött. Két szempontot kell tehát kiegyeztetni itt is, hogy a törvény a kérdésbe jövő jogos érdekek mindegyikének megfelelhessen. E czélból adatott a rágalom és becsületsértés elleni inditványozási jog a legközelebbi rokonoknak és az örökösöknek; de e czélból korlátoztatott is egyszersmind e jog a 262. §-ban megjelölt személyek életének tartamára, s nem terjesztetett ki ezek utódaira. A mig tehát ezek élnek, alkalmuk és joguk van a bíróság előtt megvédeni a holtnak emlékét; ezután a netalán téves történetírás rectificatiója, a helyes történetírásnak és az adatok gondos gyűjtésének válik feladatává. Erre a későbbi utódok készséggel fogják szolgáltatni a kezeik között létező adatokat; de a bíróság nem helyezi többé magát a történet és annak tárgya közé. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. A holtak ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés eseteiben emiékezetöknek védelme a történelmi igazság követelményeivel összeegyeztetendő: „A holt a történeté, mely joggal bir arra, hogy kegyelet és érzékenység nélkül is, de igazságosan ítéljen bevégzett élete felett." (L. a megelőző ministeri indokokat.) E czélból a bizottság a vádjogot a megholt szüleire, gyermekeire és házastársára tartotta szoritandónak; azok állanak legközelebb az elhunythoz, emlékének sértése családi becsületöket támadja meg, de kihagyta a többi örökösöket, mint a német b. t. 189. §. és az 1874. ausztriai javaslat 210. §., mely azokat kifejezetten (nicht aber die Érben) kizárja. Az utolsó sorok: „Úgyszintén, ha az indítványa következtében megindított bűnvádi eljárás befejezte előtt halt meg," mint fölöslegesek kihagyattak, minthogy a sértett fél indítványára folyamatba tett bűnvádi eljárást annak halála átalában meg nem szünteti. A főrendiház hármas bizottságának jelentése (273. §.) A 273. §. második bekezdésének első sorában, hol a bűnvádi eljárásnak, az elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt leendő megindithatása a megholtnak gyermekei, szülői vagy házastársa indítványától tétetik függővé, óhajtja a hármas bizottság ezen jogot az elhalt testvéreire is kiterjesztetni; mert azon eset is beállhat, hogy a megholtnak halála idejében sem szülője, sem gyermeke, vagy házastársa nem létezett, hanem épen csak testvére, a kitől a bűnvádi eljárás megindithatásának jogát a hármas bizottság megvonhatónak nem tartja. Azért ezen bekezdésnek „szülői" szava után „testvérei" szó beszúrását indítványozza. A képviselőház igazságügyi bizottságának a főrendi módosításra vonatkozó jelentése. A 273. §-nál ajánlott azon módosítást, hogy a holtak ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében a bűnvádi eljárás megindithatására a meg-