Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126 —138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 37 Tehát nem csak, hogy azt nem kívánja a bűntetötÖrvénykönyv, hogy az bűntettesse'k meg, a ki Magyarország Önállósága és függetlensége ellen törekszik, hanem ellenkezőleg meg kell büntetni azt, a ki az ellenkezőt meg akarná akadályozni. Engedelmet kérek, constatáljuk a dolgokat, a mint vannak. Magyarországon két párt létezik, mint létezett mindig. Egyik politikai párt, mely mindig a lehető leghosszabb összeköttetést óhajtotta Ausztriával, s egy másik párt, mely Magyarországot önnálló független államnak akarta és akarja, s remélem, akarni is fogja. Az új törvény szerint tehát az, a ki Magyarország önállására és függetlenségére törekszik: tulajdonkép a büntetőtörvénykönyv szigora alá esik, s világosan ki van mondva, az általam most felolvasott §. világosan azt mondja, hogy a ki a létező kapcsolatnak erőszakos megváltoztatására törekszik. Ezt tulajdonkép nem is kellene törvénybe iktatni, mert minden törvényben megvan. A ki a létező törvényt erőszakkal meg akarja szűntetni: az büntettetik minden esetre. Perczel Béla igazságügyminister (közbe szól): De nem felségsértésért. Helfy Ignácz: Tehát Önök szűkségesnek találják kimondani, hogy a ki erőszakos megváltoztatására törekszik; azonban a 173. §-ban az erőszakos felbontás már ki van hagyva, ott egyszerűen az mondatik, a ki a létező alkotmány ellen izgat, tehát összehasonlítva az előbbi §-al, világosan kitűnik, hogy a 173. §-al azt akarják sújtani, a ki nem erőszakos uton akar, nem erőszakos felbontásra, hanem törvényes uton való felbontásra izgat, hogy ez békés és törvényes uton változtattassék meg, tehát az nem jelenthet egyebet, mint törvénybe iktatását annak, hogy ti, kik velünk szemben ültök, kik a mi programmunk ellen izgatni mertek az országban, a házon kivül, azért, hogy aztán a házba többségben legyetek: ti a büntetötörvénykönyv szigora által lesztek sújtva, (Ugy van í Ugy van! a szélső baloldalon) kijelentése annak, hogy azon párt, a mely itt a padokon ül, a melynek neve is önök szerint megsértése a bűntetötörvénykönyvnek, mert hiszen a mi országosan elismert nevünk: függetlenségi párt, tehát ez megsértése a büntetőtörvénykönyvnek, (Tetszés a szélső baloldalon) mert mi vétünk a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok ellen, a melynek eltörlését óhajtjuk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én megvallom, t. ház, hogy azok után, a mik nálunk történtek, alig gondoltam, hogy lehessen még valami, a mi. engem politikai téren meglephessen ; de az már mégis szomorú dolog, hogy odáig jutottunk, hogy mintegy a világ előtt bevallják azt, hogy azon politika, a melyet önök védenek, annyira rosz, annyira káros és világos, hogy az ellen előbb-utóbb a magyar nép fel fog zúdulni, csak alkalmat vár, hogy legyen valaki, a ki ellene izgasson, miszerint szükségesnek találták, hogy a büntető törvénykönyvvel sánczolják körül ezen vészes politikai eljárásukat. A mennyire lehet, szeretem kerülni a kérdéseknek személyes oldalát, de nem tehetek róla, hogy a dolgok emberek által hajtatnak végre, és hogy különösen a politikai eszmék, programmok és politikai áramlatok emberek által kezdetnek és hajtatnak végre ; de nem tagadhatom el, hogy rendkívüli nyomasztó, hogy ne mondjam, kétségbeejtő az, ha az ember meggondolja, hogy ily törvény beiktatása a büntetötörvénykönyvbe, a közösügyeknek ilyetén sanctionálása criminalis uton éppen azon férfiúnak vezérlete alatt történik, annak a Tisza Kálmánnak vezérlete alatt, a ki hosszú éveken által épen azt tette, a mit önök most criminalis bűnnek akarnak nyilvánítani: (Helyeslés a szélső baloldalon.) Izgatott a közösügyek ellen, a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok ellen. (Helyeslés a szélső balon. Igaz! Ugy van!) Sőt ö volt a legeisö a házban, és itt kénytelen vagyok Csanády Sándor tisztelt barátomat megfosztani egy dicsőségétől, hogy ö lett volna az első, a ki az átkos közösűgyet e házban kimondta volna, mondom, a tisztelt kormányelnök ur volt az első, a ki a delegationalis intézményt fülem hallatára átkos