Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A külömbség csak az, hogy ha a vád alaposnak találtatik, a bűnösnek tartott nem mondatik ki közvetlenül bűnösnek és nem szabatik ki ellene büntetés. De csakis a legritkább esetek lehetnek azok, melyben a büntetendő cselekmény fölötti kérdés, habár csak implicite is, a rágalmazási kérdéssel együtt tárgyaltassék; és hogy ez csakugyan a legritkábban fordulhasson elő, ez czélja a 256. §-nak. Bűnvádi eljárás alatt a 210. §. értelmében, a közhivatalnok, s az ezzel ugyanazon tekintet aláeső személyek elleni fegyelmi eljárás is értetik. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. „Bűnvádi eljárás" helyett tétetett; a büntető vagy fegyelmi eljárás a 217. §-nál felhozott okokból. (Lásd fent 350. 1.) 268. §. A jelen fejezetben meghatározott büntetendő cselekmények miatt, csak a sértett fél indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás. Mj. 257. §. - Kiüb. 268. §. I. és II. mj. 257. §. A jelen fejezetben meghatározott büntetendő cselekmények miatt csak a sértett fél indítványára inditható meg a bűnvádi eljárás. Változatlanul átment minden utóbbi szövegbe és a törvénybe. Ministeri indokok (Mj. 257—261. §§. — Tsz. 268—272. §§.) Hogy a közhatóság hivatalból nem lép közbe: azt alig fogja valaki rosszallani. Saját becsületének kérdésében a sértett felet illeti az elhatározás, vájjon akar-e a törvénykezési útra lépni ? vajion oly fontosnak tartja-e a pletykát vagy rágalmat, hogy sértett becsülete helyreállítása végett a büntető eljárással összekötött kellemetlenségeket magára vállalja? A törvény alkalmat ad a sértettnek, hogy elégtételt szerezzen, de nem kényszeríti reá a hatósági közbejárást, a törvénykezési utat, s az elégtételt. Ez képezi alapgondolatát a 257 — 261. §§-nak. A 258 — 260. §§. eseteiben a sértett félnek nem indítványa, hanem felhatalmazása kívántatik; a 261. §. esetében pedig ez iránti kívánságának kifejezése. A hivatalból való indítványozás a 258—261. §§. eseteire vonatkozólag azt jelenti, hogy a vád az állam hivatalos orgánuma által inditványoztatik, s a képviselet ezt illetendi ; de nem jelenti azt, hogy a kir. ügyész az illetők akarata ellen is vádat emelhet. A 260. §-ra vonatkozólag még kiemeltetik, hogy a törvényjavaslat a bírák és a kir. ügyészek netaláni túlságos susceptibilitásának a közszolgálatra, és magára a bírói kar tekintélyére is hátrányos következményeit czélozza megakadályozni. Rendkívül komoly okok nélkül nem tanácsos, hogy a bíróság, mint perbenálló fél, tusában álljon egy ellenféllel, ennek megbüntetését elégtételül kérve. A bíróságnak sokkal magasabban kell állania, hogysem az apró szenvedélyek, s a megtorlási inger által hányattathassák. A megbecsülhetetlen áldás, melyet egy kitűnő, buzgó és lelkiismeretes bírói karban feltalál a társadalom : a bírák iránti tisztelet és hála érzetét ébreszti fel, s ez a legtöbb esetben felrrenti őket azon kényszertől, hogy akár integritásukat, akár képességüket, akár pedig buzgalmukat a rágalmazó elleni büntetést kimondó Ítélet által kellessék megálla-