Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 264 — 266. §§. 461 írásban állíttatott, illetőleg használtatott; vagy ban [] állíttatik, illetőleg használt aha az ügyben felmerülő tényekből vagy kÖ- t i k; vagy ha a becsületsértő követrülményekből sértő következtetések szár- keztetésekaz ügyben felmerülő tényekből maztattak vagy körülményekből származtatnak. Ezen intézkedés nem zárja ki azonban Ezen intézkedés mindazonáltal a fegyelmi eljárást, s joga van a bíróságnak, nem zárja ki az ügyvéd, illetőleg közilletőleg a közigazgatási hatóságnak, az irat- jegyző elleni fegyelmi eljárást, sem a ban foglalt rágalmazó vagy sértő kifejezések rágalmazó vagy becsületsértő kikitörlését elrendelni, vagy az egész iratot, vagy fejezések megtorlása iránt, más annak a rágalmazást illetőleg a sértést tar- törvényekben foglalt intézkedétalmazó részét elnyomni. sek alkalmazását. A kiüb. módosításaival átment a törvény szövegébe. Minister indokok [l]. — Ministeri értekezlet [2]. — A kiüb. jelentése [3]. [i] Ministeri indokok. A törvénykezés nagyfontosságú czéljai szükségessé teszik, hogy az ügyvédek a felek jogainak a bíróságok és hatóságok előtti képviseletében, a vádlottak védelmében állításaikra és az ezekből vonható következtetésekre nézve szabadabban mozogjanak. A legmíveltebb államok törvénykezési gyakorlata kimutatta, hogy az ügyvédnek a szóbeli előadás hevében, a jogosnak és igazságosnak hitt ügy melletti lelkesedésében kiejtett netalán élénkebb, másokra nézve talán sértőnek tarthatott szavai miatti büntetlensége csekélyebb hátrányt okoz, mint az, ha ezen szavak, valódi vagy mesterkélt tartalma a büntető bíróság általi értelmezgetésnek, a talán nem elfogulatlan bíró magyarázgatásának és bonczolgatásának tárgyát képezi. A jog bátor és tartózkodás nélküli képviselése, a vádlottak szabad védelme, egyik elsőrendű társadalmi érdek; ez érdek előmozdításának megvannak a maga föltételei, megvannak sajátszerű garantiái. Nem az elmélet, hanem az élet tanította meg a felvilágosodott törvényhozásokat e garantiák szükségességének, és társadalmi jelentőségének felismerésére. Az, hogy az ügyvéd első fokban csakis kartársainak fegyelmi hatósága alatt áll: ezen megtisztelő, de szükséges előjog egyike a jog érvényesítése végett szükségesnek mutatkozott garantiáknak. E garantiákat törekszik kiegészíteni a törvényjavaslat, amennyiben a 255. §-ban körülirt esetekben és határok közt a rágalmazás és a becsületsértés miatti bűnvádi eljárás és az ez uton alkalmazandó büntetés alól kiveszi a perben álló feleket, illetőleg ezek képviselőit, az ügyvédeket. Nem fajulhat azonban e kivételes előjog a szabad rágalmazás privilégiumává; miért is az ezen joggal való netaláni visszaélés ingere nem hagyatott kellő ellensúlyozás nélkül. A nagy MONTESQUIEU, mint a bordeauxi parlament elnöke mondta e törvényszék 1725-ik évi üléseinek megnyitásakor az ügyvédekhez intézett beszédében: „Quel triste talent, que celui de savoir déchirer les hommes ! Le saillies de certains esprits sont peut-etre les plus grandes épines de notre ministére ; et bien loin que ce qui fait rire le peuple puisse mériter nos applaudissements, nous pleurons toujours sur les infortunés qu'on deshonore." És érthető fenyegetéssel fordulván az ügyvédekhez, tudtukra adja: „hogy azok nem lesznek oly gyorsak elsőrendű kötelességeik megszegésében, mint a bíróság e megszegés fölötti Ítélethozatalban."