Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 258. 439 méltó tényt állított, mely esetleg való is lehet. Ha tehát a „valótlanságot" felvennok a 247. §. lényeges ismérvei közé: többet mondanánk, mint a mennyit a fejezet folyamában fenntartunk, s ellentétbe jönnénk a 252. §-al, mely bizonyos esetekre nézve, a valódiság bizonyítását föltétlenül kizárja. 2. A felhozottak után a rágalom benső constitutiv elemét képezi: s z á n d é k o s állítása vagy terjesztése oly ténynek, mely azt, a kire az állítás vonatkozik, a közmegvetésnek teszi ki. Ezen értelemben mi is elfogadjuk az animus iniuriandi-t, vagyis mint magában az állításban rejlő sértésnek tudatát; de nem mint motívumot, nem mint különösen arra irányzott czélt, hogy a rágalmazottnak ez által szenvedés, kellemetlenség, vagy kár okoztassék. A rágalom léte vagy nem léte ettől teljesen független, a mint a motívum egyátalán nem tényezője a büntetendő cselekmény létének vagy nem-létének. Talán sokaknak megnyugvást okoz, ha erre vonatkozólag a legalkotmányosabb, s a szabadságot legmagasabb jelentőségében felfogó Anglia példájára hivatkozhatunk, s ha kimutatjuk, hogy e tétel az angol jognak és joggyakorlatnak is megállapított és hatályban levő szabályai és igazságai közé tartozik. Treatise on the law of libel and slander czíme azon nagybecsű munkának, mely Írójának STARKlE-nek messze terjedő fényes nevet biztosított. Ezen legilletékesebb tudós a fennforgó kérdésről ekként nyilatkozik: „On the other hand it appears to be equally manifest, that where any act is by the law defined to be illegal and criminal, every one is punishable who voluntarily does the prohibited act without somé legal justification or excuse, furnished by the occasion and circumstances, and without regard to his real motive and intention. To hold that a man should be absolved from penal responsibility, merely because his motives were kind, benevolent, and philanthropic, would be to set the priváté opinion and conscience of every one above the law to the utter subversion of the law." Elesén, de helyesen foglalja egybe a rágalom és becsületsértés subjecüv es objectiv tényezőit JOHN s a meghatározás, melyet kifejez, teljesen kizárja a dolus speciálist: „Sobald ein ehrverletzender Erfolg vorliegt, muss auch eine ehrverletzende Handlung (szándékosan elkövetett tett, cselekmény) begangen sein. Bei Ehrverletzungen decken sich die beiden Begriffe: rechtswidriger Erfolg und verbrecherische Rechtsverletzung in der Weise, dass von einem rechtswidrigen Erfolge, welcher nicht verbrecherische Rechtsverletzung ware, gar nicht die Rede sein kann." Mihelyt tehát az állítás szándékos, és alkalmas arra, hogy a becsületsértő eredményt előidézze: a büntetendő cselekmény azonnal létez; külön szándéknak, czélnak vagy motívumnak tehát nem kell fennforgania. A legújabb német írók közt hivatkozhatunk még SCHWARZE-re és BERNER-re, kik mindketten határozottan visszautasítják az „animus injuriandi" azon jelentményét, melyben azt mi sem fogadjuk el; különösen BERNER-nek érvelése a mily tanulságos, ép oly vonzó is. Megemlitendönek tartjuk, hogy az olaszok sem ismerik el az animus injuriandi említett horderejét. Kitűnik ez a legújabb javaslat 407. czikkéböl, mely igy szól: