Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

43-2 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. nem absolut, hanem lényege, ugy mint béltartalma azon viszony által határoztatik meg, melybe a társadalom tagjai egymás iránt léteznek. Következik ebből, hogy az oltalom iránti jog nem terjed ki a személy állítólagos, vagy valódi különös érdemeinek, kiváló állásának, vagy más rendkívüli tulajdonságainak kényszerítő elismerésére, valamint nem terjed ki valamely társadalmi osztály, vagy felekezet, vagy az ezekhez tartozó tagoknak külön felfogására a becsületről, illetőleg saját becsületükről. Sem az önön tökélye iránt követelt veneratiot, sem az osztály külön fogalmait és igényeit nem oltalmazza, s büntetési sanctioval nem czélozza elismerésre juttatni a büntető törvény. Az előadottak resultatumaként, a mire nézve egyébiránt az egyetértés átalános, azt lehet állítani, h o g y a b ü n t e t ö t ö r v é n y értelmében, csakis a polgári becsület, s az emberi méltóság érzete subsum máltatik a becsület fogalma alatt, s ebből kifolyólag csakis azon nyilatkozat vagy tett képezi a becsületnek büntetés terhe alatt tiltott megsértését, mely a polgári becsület, vagy az emberi méltóság érzetét támadja meg. Ezzel ugyan sok van elérve, a mi az eszmék tisztázása szempontjából okvetlenül szükséges; de a homály még nincs végkép eloszlatva, s igy nincs megnyerve azon szilárd alap, mely a becsület elleni sértésekről szóló törvény kifogástalan és tüzetes megállapítását lehetővé tenné. A ki a belga büntetötörvénykonyv II. könyve VIII. czlme V. fejezete (Des atteintes portées á l'honneur ou a la considération des personnes) keletkezési törtenetének viszontagságos utain végig vergődik, s a ki a bizottságok előterjesztéseit, az ezen előmunkálatok elleni támadásokat, a munkálatok ismételt visszaküldéseit, az ujabbi indítványok és módositványok rengetegét és ezek indokait átérteni törekszik: azt a valódi és a mesterkélten támasztható nehézségek észleleténél, melyek e fejezetnél felmerülhetnek, bizonyos borzalom futja át. A eriminalis joggal foglalkozók igen jól tudják azt, hogy különösen e fejezet képezi a talajt, melyben a mindenféle nézetek legtarkább vegyületü növényei megteremhetnek; de tudják egyszersmind azt is, hogy mindeddig nem adatott embernek vagy törvényhozásnak, hogy minden nehézséget eloszlasson, minden határozatlanságot megszüntessen, hogy annak, a mi egy irányban helyes lehet, egy másik irányban mutatkozó helytelenségét elhárítsa. Egyátalán itt is választani kell a rendszerek közt, s az elfogadott rendszernek corollariumait elvállalni, habár ezek egyike vagy másika kevésbé volna kedvező; de az egész rendszer viszonyítva a többiekhez, a leghelyesebbnek és a legczélszerűbbnek mutatkozik. Több rendszernek külön-külön előnyeit egy rendszerbe összefoglalni, s mindenik rendszernek hátrányait kikerülni akarni: eredményben mindig oda vezetett, hogy egyik rendszer sem volt képes a maga előnyeit érvényre juttatni, ellenben valamennyinek hátrányaHcsakhamar éreztettek. Visszatérve a belga btk. keletkezésének történetére, igaza van LAURENT-nak, a ki a megjelölt fejezet fölötti hosszú, keserű, és mégis oly kevéssé tanulságos vitákra azt mondja : „c'etait une veritable querelle des mots". De igaza volt TESCH igazságügyministernek is, a ki a viták folyama alatt nem minden keserűség nélkül fakadt a következő szavakra: „Mettez : mépris public, éstime ou considération; ce sera toujours une question á resoudre par le juge." De ha a német birodalmi büntetötörvénykönyvet vizsgáljuk; ha például JOHN kritikáit tartva szemünk előtt, fölvetjük a kérdést: meg vannak-e oldva az ezekben