Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 33 Magyarországnak okvetlenül vesznie kell, s azért még akkor is a kormány ellen döntötték el az ügyet, a mikor szigorúan talán mellette kellett volna dönteniök. T. ház! Nem fogom hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét. En ezen törvénykönyvre elejétől fogva azon kifogást tettem, hogy ez reactionarius; hogy ez visszaesést képez az előbbi időkhöz, hogy az abban foglalt eszmék nagy visszaesést képeznek azokhoz képest, melyek 1843-ban, nem mondom, a kisebbség, hanem a többség javaslatában foglaltattak. En mindig szomorúnak tartottam, mikor egy nemzet életében a visszaesés pillanatai bekövetkeznek. Énnekem ezen törvénykönyv ellen azon kifogásom volt, hogy ez nem magyar törvénykönyv, és ezen tárgyalás alatt levő fejezetben és az utána következő fejezetben foglalt intézkedések, a melyekben ezen törvénykönyv oltalma alá veszi nemcsak Magyarországot, hanem az osztrák-magyar monarchiát, még pedig különösen megkülönböztetve, hogy nemcsak Magyarország, hanem az osztrák-magyar monarchiáról szól, mutatják világosan, hogy e törvénykönyv nem csupán Magyarország számára, hanem egyszersmind az osztrák-magyar monarchia számára is van készítve. En, mint magyar törvényhozó, Magyarországon csak oly törvények felett kívánok tanácskozni, melyek Magyarországot védik meg s annak érdekében hozatnak. Ausztria védelmezze meg magamagát, valamint Magyarország is meg fogja védelmezni magát minden fondorlatok ellen, melyek netalán a túlsó oldalon ellene szövődnek. Énnekem kifogásom van ezen törvénykönyv ellen, mert annak éppen most tárgyalás alá vett része politikai tendentiával bir: mert annak egyes része egyenesen a most kormányon levő és többségben levő párt uralmának megszilárdítására, meghosszabbítására törekszik, a mit én alkotmányellenes, imparlamentalis és példanélküli eljárásnak tekintek s kénytelen vagyok ezt kijelenteni. Ellene vagyok a törvénykönyvnek azért is, mert tulszigorú, mert a sajtószabadságot meg akarja rontani, mert egyátalában oly elveket foglal magában, melyek a mai elöhaladott korszaknak keretébe be nem illenek, melyek Magyarországnak a felvilágosodott külföld előtt nem becsületére, hanem szégyenére fognak válni s azért ajánlom Mocsáry Lajos tisztelt barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Chorin Ferencz: T. náz! (Halljuk!) Azon kitűnő beszéd után, melylyel t. barátom az igazságügyi államtitkár a kormány részéről beterjesztett törvényjavaslatnak a politikai bűntények és vétségekre vonatkozó intézkedéseit védelma alá vette : én részemről csak igen röviden akarok a kérdés érdeméhez szólni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy én a Mocsáry Lajos t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot részemről el nem fogadom s tovább megyek és kijelentem, hogy én azon taktikai modort, melyet tisztelt barátom és a határozati javaslatot aláirt tisztelt képviselőtársaim követtek, tanácsosnak és jól választottnak egyátalában nem tekinthetem. Ha tisztelt barátom azt állítja, hogy a politikai bűntényekről és vétségekről szóló fejezetben vannak egyes szakaszok, melyek, ha életbe lépnek, a politikai szabad mozgásra, mely az alkotmányos életet jellemzi, zsibbasztólag és bénitólag hatnak: akkor jelölje ki a §-okat és én részemről kijelentem, hogy mindazon módositványait, melyeket indokoltaknak találok, részemről a legnagyobb készséggel támogatandom. (Élénk helyeslés.) Magam is azt tartom, hogy vannak egyes §-ok, különösen az annyira incriminált és méltán megtámadott 173. melynek módosításáról és megváltoztatásáról gondoskodnunk kell: ha nem akarjuk azt, hogy azon alkotmányos törvényes küzdelem, mely a pártéletnek szükségszerű következménye, s mely ennek kifolyását^ képezi Magyarországban; egyátalában tilosnak nyilvánittassék, vagy megszüntettessék. (Élénk helyeslés.) De abból,