Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XV. Fejezet. Kettős házasság. — 25i—253. §§. 409 Ezen rövid történelmi áttekintés után át kell térnünk: a kettős házasság bűntettének a jelen törvényjavaslat szempontjából való elemzésére és indokolására. Mindenekelőtt kiemelendők a kérdéses bűntett lényeges föltételei, mind a szándék, mind pedig a külső tett irányában. A szándékot illetőleg két elemnek egyesítését követeli a törvényjavaslat: Az egyik: tudása annak, hogy az előbb létrejött és érvényes házasság még fennáll. A másik: az érvényes házassági kötelékben levőnek,vagy az ezzel házasságra lépni akarónak azon elhatározása, hogy e körülmény ellenére is, megköti az újabb házasságot. A bűntett anyagi alkatrészét illetőleg is két lényeges föltételnek kell találkoznia; az egyik: az előbbi házasság érvénye és fennállása; a másik: az ezen viszony fennállása alatti megkötése az újabb házasságnak. Mindkét alkatrész, az értelmi, valamint az anyagi, úgy a literaturában, mint a gyakorlatban különböző értelmezést nyert; azonban nem jogosulatlan talán a feltevés, hogy a netaláni nehézségek a jelen törvényjavaslat szövegében elhárittatnak, s helyesen oldatnak meg. Nem tartozik a képzelhetetlen esetek közé, hogy valaki azon meggyőződésben van, hogy az ő viszonya valamely nővel nem házassági, e szónak törvényszerinti értelmében, s hogy ezen meggyőződésben elhagyva a vele együtt élő nőt, egy másikkal házasságra lép. Hazai hatóságainkat és bíróságainkat is foglalkoztatott az újabb időkben egy eset, melyben egy magyar honos nevében ennek külföldön tartózkodása alatt, meghatalmazott által köttetett egyház előtti házasság, s a férj későbben egy másik nővel lépett házasságra. A felelősségre vont egyén, a bigámia vádja ellen azon állítással védelmezte magát, hogy ő nem hatalmazott fel senkit arra, hogy nevében és részére házasságot kössön, s igy nem is lehetett tudomása arról, hogy a viszony, a melyben az előbbi nővel élt, házassági lett légyen. A kérdés helyes eldöntése, ha a törvényjavaslat törvénynyé válnék, a bűntett intellectualis alkatrészében lenne keresendő. Tudás nélkül nincs akarat; akarat nélkül nincs szándék; a szándék elemétől megfosztott tett pedig a 75. §. szerint egyátalán nem képezhet büntettet. Ebből önkényt folyik, sőt ezzel már ki van fejezve a kérdés megoldása is, mely az esetben, ha igaz azon állítás, hogy vádlott azt, a ki az ő nevében házasságot kötött, a cselekményre nem hatalmazta fel; ha ő azon körülményt, hogy első nejével házassági viszonyban élt, nem tudta: ez esetben a bigámia bűntettét nem is követte el. A tudat s az ettől feltételezett akarat, illetőleg szándék kérdése elhatározó lehet az előbbi házasság megszűnése tekintetében is. Valaki alapos okoknál fogva lehet azon meggyőződésben, hogy házassága, házastársának halála által megszűnt. Háború, tengeri vihar, hosszú tartózkodás egy másik világrészen: mindoly tényezők és viszonyok, melyek bizonyos körülmények hozzájárultával, alapos indokul szolgálhatnak arra, hogy az egyik házastársban, házasságának megszűnése teljes meggyőződéssé váljék; mely meggyőződés mindazonáltal az ellenkező tény által megczáfoltathatik. Ha ily esetben, az illető házastárs másik házasságra lép, de a körülmények találkozásából világosságra derül, hogy ezen lépést, előbbi házasságának megszűnte iránti alapos hitben és meggyőződésben tette: ez esetben 52