Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

/ XV. FEJEZET. Kettős házasság. Ministeri indokok. Az előbbi fejezet indokaiban említtetett, (386. 1.) hogy a törvényjavaslat megállapításánál elfogadott osztályozás szerint a kettős házasság is a szemérem elleni delictumok egyik fajának tekintetett. Mindazonáltal ezen felfogás daczára sem foglaltatott ezen bűntett egyszerűen a szemérem elleni delictumok többi esetei közé ; hanem bizonyos, az előbbiektől különböző sajátságánál fogva, s összhangzásban az 1843-ik évi javaslatunkkal, de eltéröleg a német büntető törvénykönyvtől, külön fejezet tárgyává tétetett. Nem ok nélkül történt az sem, hogy az ezen bűntettről szóló fejezet közvetlenül a szemérem elleni cselekményekről rendelkező fejezet után, de egyszersmind közvetlenül a családi állás elleni bűntettekről és vétségekről intézkedő fejezet elé helyeztetett. Ezen sorrend által mintegy kifejezésre juttatni czéloztatott, hogy a kérdéses bűntett, bár az előbbiek neméhez tartozik, de a következő fejezetben tárgyalt cselekményekkel is rokonságban áll, és épen ezen okból e kétnemű delictumok közt a fokozatos átmenetet közvetíti. A különös sajátsága e bűntettnek, mely annak külön fejezetbe foglalását eredményezé, azon körülményben találtatik, hogy a kettős házasságnak, a mai felfogás szerint, nem képezi essentialis Kritériumát a második házasság consummálása; hanem hogy az, ezen elem hozzájárulása nélkül is létre jő és perfectté válik. A legtöbb esetben kétségtelenül a nemi ösztön kielégítése fogja képezni e bűntett intentionalis elemét, s az akaratot elhatározó tett követni fogja a házasság megkötésének formaszerü ^ tényét; mindazonáltal azon esetekben, melyekben ez nem történik meg, vagy melyekben a consummálás megtörténte nem bizonyítható: mindig hiányoznék a szemérem elleni támadás, a szorosan e nemű büntettek és vétségek leglényegesebb materialis eleme, a mi nélkül, ilynemű büntetendő cselekmény, egyáltalán nem létezhet. Ha tehát ezen bűntett is, minden különbség nélkül befoglaltatnék az előbbi fejezetbe, vagyis a szorosan vett szemérem elleni delictumok egyes fajai közé soroztatnék; ez esetben a második házasság, nem a második házasság formaszerü cselekményének megkötésével, hanem csakis annak consummálásával lenne bevégzettnek tekinthető, s ez utóbbi hiányában, vagy bebizonyithatlan voltának esetében, a kettős házasság, mint bevégzett bűntett nem foroghatna fenn. E kivételes esetektől elkülönítve s a kérdéses bűntett leggyakoribb eseteit tartva szem előtt: a kettős házasság az érvényes házasság formáinak felhasználása mellett elkövetett házasságtörést képez, s ezen természete jelöli ki helyét a szemérem elleni büntettek és vétségek családjába tartozó reatumok közt.