Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XIV. Fejezet. A szemérem elleni bűntettek és vétségek. — 236. §. 391 A franczia code pénal nem tartalmaz hasonló intézkedést. Az 1832-ben eszközlött revisio alkalmával azonban inditványoztatott, hogy a 331. czikk terjesztessék ki azon esetekre is, ha valaki 15 éven aluli leánynyal követett el nemi közösülést: habár eröszakot nem is használt, vagy habár a leány maga is beleegyezett meggyaláztatásába. Az igazságügyminister ellenezte e módositványt; azt állítván, hogy a cselekmény, a 331. czikk értelmében a 11 éves kort túlhaladott, de éltük 15-ik évét meg nem haladott leányok meggyaláztatása esetében, különben is büntettetik. A minister nézete az volt, hogy ily esetben erkölcsi erőszak létez; a 15 éven aluli leány beegyezése nem tekintetik beegyezésnek; következőleg a cselekmény az erőszak fogalma alatt subsummáltatik és büntettetik. Az ellenvetés nem volt helyes; ezt HÉLIE és HAUS egyaránt kiemelik. De a dolog természete is megczáfolja a minister állítását. Nem erőszakról, hanem csakis elcsábításról lehet itt szó; az erőszak nem praesumálható; de minthogy a csábítás a 11 éven aluli, valamint a 14 éven aluli gyermekeknél egyaránt igen könnyű: azért kell a csábítást szigorúan büntetni, a nélkül, hogy mesterkélten valamely sajátnemü eröszakot teremtsen a törvény. „életkorának 14. évét be nem töltött." E körül igen könnyen fordult elö tévedés. Némely gyermek már 12 éves korában annyira kifejlettnek látszik, hogy 16—18 évesnek tartható; mások pedig 16—18 éves korukban is oly annyira gyermekded kinézéssel bírnak, hogy korukra nézve bárkit is tévedésbe ejtenek. A törvényjavaslat a 14. éven alóli kort: a bűntett tárgyi lényeges criteriumává teszi. Ez tehát kizárja a bűntett esetei közül azt, ha az elcsábított, ezen kort már elérte, habár sokkal fiatalabbnak látszott. Még azon esetben is kizárja e tény a criminalis felelősséget, ha maga a csábító is azon nézetben volt, hogy az általa elcsábított, nem érte még el 14-ik évét. Fontossággal bir azonban a bűnösségre nézve, a csábitónak ellenkező irányú tévedése; vagyis azon eset, melyben a csábító azt hitte, hogy a leány, a kit elcsábított, életének 14. évét, vagy már elérte, vagy hogy azt túl is haladta. Nem szükség különösen kifejteni, hogy a tettes véleménye egymagában nem határoz az ö büntetlensége fölött. Büntető törvényeink ereje igen kétes lenne: ha a tettes egyszerű véleményétől tétetnék függővé, az elkövetett tett büntetlensége. Másként áll azonban a dolog, ha a tévedés a külső körülmények valószínű eredménye volt; ha a tettes az oly körülmények által ejtetett tévedésbe, melyek bárkit, vagy legalább a legtöbb és óvatos embert, könnyen tévedésbe ejtettek volna. Ily esetben a „justus error" jővén közbe, ez igazolja az „ignorantia facti" lételét, a miből a tettes büntetlensége, a törvényjavaslat 81. §-a első bekezdésének rendelkezése folytán s az ott kifejtetteknél fogva indokolva van. „tisztességes leánynyal". Ezen kifejezés nem indokolja annak vizsgálását: vájjon érintetlen volt-e az elcsábított? A kifejezés csak a feslett életű, a köztudomás szerint megromlott hölgyet zárja ki az oltalom alól. Ellenben az, hogy azelőtt nem csábittatott-e már el valaki által: vizsgálat tárgyát nem képezhetiA törvényjavaslat épen ezen okból használja a fentebb kiemelt megjelölést, és mellőz oly kifejezést, mely szorosabb föltételhez kötné a csábító bűnösségét és megbüntetését.