Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

XIV. FEJEZET. A szemérem elleni bűntettek és vétségek. Ministeri indokok. A törvényjavaslat álláspontja szemközt a szemérem elleni cselekményekkel, már az átalános indokolásban kiemeltetett (I. k. 28.1.). Ezen álláspont következménye, hogy e cselekmények körül nemcsak a saecularisátiónak kellé kifejtenie gyomláló munkásságát, kiküszöbölve mindazt, a mi csakis a peccatum körébe tartozik, hanem azonfelül az államilag büntetendő szemérmetlenségek mindegyik eseténél szigorú óvatossággal kellé számbavenni a határt, a meddig az állam, büntető jogának gyakorlatában elmehet a nélkül, hogy a kiindulási pont, az alapeszme megsértessék. Maga azon tény, hogy az e fejezet alá tartozó cselekmények, melyek régebben, s hazai törvényeink szerint is, mint „delicta carnis" büntettettek, az új felfogás szerint, mint a szemérem megtámadásai büntettetnek: szükségszerüleg maga után vonta ezek számának nagymérvű leapasztását, valamint az idetartozó mindegyik cselekmény véghatárának szorosabb körülírását. Mig ugyanis az előbbi felfogás szerint, a nemi ösztönnek tiltott kielégítése képezte a büntetés jogosultságának kritériumát, és így a büntetési jognak alapját a cselekvésre ösztönző inger képezte, a mit már az elnevezés is „delictum carnis" kifejezett; addig az újabb felfogás a büntetendő cselekmény objectumát állítja fel a bűntett czíme gyanánt, s ez által körvonalozza a büntetés jogosultságának területét is. Igen természetes, hogy ezen objectum irányzó szempontja szerint, a bűntett körének sokkal szűkebbnek kell lennie, különösen ha számbavétetik, hogy a szemérem elleni bűntett nem jelenti azon tettet, mely magába véve szemérmetlen, hanem a közszemérem megtámadását; jelenti az erőszakkal, vagya ravaszsággal elkövetett szemérmetlentettet és a botrányt. E vezéreszmét feltaláljuk valamennyi új büntető törvénykönyvben; ámbár az itt tekintet alá jövő cselekmények osztályozására nézve a törvénykönyvek és a tudósok nézetei különböznek. A belga btk. egy czímben (a VII. czímben) foglalja össze: „A családi rend és a közerkölcsiség elleni bűntetteket és vétségeket" ; s ezen czím V., VI., VII. és VIII. fejezeteiben intézkedik a szemérem elleni támadásokról („attentat.)" — E négy fejezet mindazonáltal, a cselekmények számát illetőleg, nem tágabb kiterjedésű, mint a mi javaslatunk XIV., XV. fejezetei; de nem is szűkebb ezeknél. Ellenben az 1859-ik évi olasz btk. CARMIGNANI tanításának álláspontján áll és „a családi rend elleni büntetendő cselekmények" czíme alatt 49