Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

28 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. egyszersmind nem védelmezné ezen kapcsolatot oly cselekmények büntethetőségének kimondásával és oly cselekmények büntetésével, a melyeknek következtében e kapcsolat felbontathatik, a melyeknek következtében fegyverrel és vérünkkel, gyermekeinkkel a csatatérre kiszállani kénytelenek volnánk. (Élénk helyeslés a középen.) T. ház ! Voltak már más országban is oly szerencsétlen idők, midőn a polgárok egy része nem saját hazája fegyvereinek gyözedelméért buzgott, hanem fanaticus ügyének diadalát az ellenség fegyvereinek győzelmében kereste. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék oly nagyon szabadkozni: Angliát értem, melynek katholikusai egy bizonyos időben Francziaország győzelmében keresték üdvöket. (Derültség.) Voltak idők Francziaországban, midőn a hugenották a német fegyverekben keresték saját ügyöknek diadalát; voltak fanatikusok mindig, vannak őrjöngök és rajongók mindig. (Felkiáltások a szélsőbalon : Látjuk ! Nagy derültség a középen.) Már most, — mivel, a mint én gondolom, Magyarország sem ment egészen ezen világalkotó nagy eszméknek terjesztésétől és mindenféle mappákat alkotó nagy eszméktől — vegyük azt az esetet, hogy Magyarországnak egyik részében volnának oly emberek, kik a Bukovinának fellázitását merénylenék azon czélból, hogy az a monarchia másik felétől elszakittatván, Moldva-Oláhországhoz csatoltassék. Ha ők erre fegyvereket gyűjtenének, ha oda fegyvereseket küldenének, ha az ily mozgalmat támogatnák pénzzel és más anyagi erővel: ugyan kérdem, t. ház, sokan vannak-e a házban, kik ezt Magyarországra nézve kedvező, Magyarország intentióit, s létfeltételeit előmozdító cselekménynek tekintenék? (Elénk helyeslés a középen.) Én azt hiszem, hogy a túlnyomó többség ezt egyenesen Magyarország ellen irányzott merényletnek tekintené, s mint ilyent, szigorúan büntetni kívánná. (Atalános élénk helyeslés.) Ha ez igy van, t. ház ! és a háznak általam köszönettel fogadott nyilvánításából azt veszem észre, hogy ez csakugyan igy van: akkor nagyon jó, ha ez az intézkedés a törvénykönyvbe befoglaltatik; nagyon jó, ha azt mondjuk, hogy mi azon hazaárulót, ki a Bukovinának elvételét a monarchia másik része területétől és ellenséges hatalomba való adását czélozza, s e czélt erővel, fegyverrel előmozdítja, azt felségsértőnek tekintjük és a fegyházba küldjük. (Elénk helyeslés.) A mint mondottam, t. ház, nem a büntetötörvénykönyv tervezetének szerzői készítik az államjogot; hanem készítette azt a magyar törvényhozás királyával együtt, megállapította s a törvények közé iktatta azon pactumot, a melyen jelenleg állunk, s mely mint létező államjog hatályban van. Az ország tíz éven át szentesitette ezt az alapot. Könnyelműség és tudatlanság nélkül a viszonyoknak ezen alakulását, állami joglétünk ezen fundamentális tételét a büntetötörvénykönyvböl kihagyni nem lehet. 1843-ban nem vétetett föl. De 1843-ban ezen viszony már csak azért sem vétethetett föl, mert a mint mindnyájan tudjuk, a törvény 1867-ben, a XII. t.-czikk által keletkezett; ennélfogva — ha csak divinatióval nem bírtak volna az 1843-iki javaslat szerzői, — ez nem is vehették be. De, bocsánatot kérek, az 1843-iki büntetötörvényjavaslat nem is alkotott a nyilvánossággal való visszaélésre vonatkozólag törvényt, a mi igazolva van az által, hogy 1848-ban külön sajtótörvény alkottatott. De már azon sajtótörvény, t. ház, igenis bevette az akkor fennállott kapcsolatnak védelmét intézkedései közé. És méltóztassék azt értelmezni akár a personalunio értelmében, akár méltóztassék azt máskép értelmezni: azt a tényt nem fogja elvitatni semmiféle ékesszólás, hogy az akkor fennállott viszonyt és kapcsolatot az 1848. évi sajtótörvény csakugyan bevette, és az államjog egyéb alapintézményeinek megsértésével egyenlően büntette. Mi sem teszünk egyebet. Mi is védelmezzük a mostani kapcsolatot ép ugv, mint az 1848-iki törvényhozás védelmezte az akkor fennállt kapcsolatot: védelmezzük a kap-