Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XII. Fejezet. A hamis tanuzás és hamis eskü. — 224. §. De egészen más alakot nyer a kérdés : az általunk elfogadott alap szempontjából. Az által, hogy a hiró oly bizonyítási eszközt vesz fel, melyet neki kivenni nem szabad ; úgyszintén azon lényeges föltételek mellőzése által, melyektől a bizonyíték kivehetését függővé teszi a törvény : maga a bizonyíték semmis és érvénytelen lesz ; vagyis olyannak tekintendő, mintha az sohasem vétetett volna ki. Ennek következménye az, hogy az ekként kivett tanúvallomást a törvény olyannak tekinti, mintha a tanú ki sem halgattatott, mintha az esküt letett fél meg nem esküdött volna. Az ily semmis tény nem zavarhatja meg az állam igazságügyét; és nem lehet tényező arra, hogy a hatóság, vagy különösen a bíró valónak nyilatkoztassa azt, a mi egy ily állítás alapján hozatik eléje. Minthogy tehát ezen esetben az igazságügy elleni sérelemről vagy megtámadásról szó sem lehet, nincs természetesebb, minthogy büntetendő cselekmény nem foroghat fenn. Substantialis nuliitást képez, ha mint tanú, oly személy hallgattatott ki, a ki mint ilyen nem lett volna kihallgatható. Ha a nő férje elleni, a gyermek szülője elleni ügyben, a bűntárs bűntársa elleni ügyben tanuzásra szólittatik fel a biró által és átalában, ha valaki kihallgattatik oly körülményre, melyben a vallomás öt saját bűntettének bevallására kényszeríti, („ed in generálé Favere esaminato alcuno sovra circonstanze che lo portersero a confessare il proprio delitto"): ez esetben a tanú nem tanú, s következőleg a hamis tanuzás materialis föltétele, a bizonyíték törvényszerűsége hiányozván, a hamis tanuzás bűntette nem foroghat fenn. Ezen folyomány már azon föltételek meghatározásában is benn rejlik, melyeket FEUERBACH a hamis eskü létezhetésére nézve mellőzhetleneknek nyilvánít. „Jeder Meineid im engeren Sinne setzt voraus einen von einer hierzu berechtigten Obrigkeit abgelegten, an sich rechtsgiltigen Eid." Ezek a tudós szavai, a melyekből következik, hogy ha az eskü nem volt rechtsgiltig, törvényszerüleg érvényes hamis eskü nem foroghat fenn. CARRARA, valamint HÉLIE szintén ezen nézetet védik; ámbár nem tagadható, hogy NYPELS és a franczia semmitőszék gyakorlata az ellenkező tételt támogatják. Ez utóbbira nézve mindazonáltal megjegyzendő, hogy mérvadó határozatában a hamis tanuzásnak vallási szempontját emeli érvényre. „Azon okból, mondja a 1824-ik évben kelt határozat, hogy vádlott (a ki mint tanú hallgattatott ki) szavai és nyilatkozatai tanujául az istenségre hivatkozik: semmi személyes tekintet nem mentheti fel őt az eskü által reá hárított szent kötelesség teljesítése alul." Elismerjük s az álláspontunkat megjelölő fejtegetésben világosan kimondottuk, hogy a vallási szempont elfogadása ezen következményt eredményezi; de épen ez szól a mellett, hogy az ellenkező álláspontnak következménye a most közlöttnek szükségszerű ellentétét képezendi. A mit a mi törvényjavaslatunk 214. §-a kifejez: ugyanazt tartalmazza az olasz javaslat 232. czikke is. Ezen intézkedést, a mellette és ellene felhozható érvek lelkiismeretes átvizsgálása után, mint jogilag helyeset, mint logikailag következetest, s mint azon törvény corollariumát, mely a rokonokat bizonyos fokig, valamint az érdekeltet saját maga ellen eskü alatti vallomásra kényszeríteni nem akarja, a javaslatba felveendőnek tartottuk.