Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

34-8 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. II. mj. 205. §. A ki polgári ügyben, az Kiüb. 215. §. A ki polgári ügyben, annak ügy [] lényeges körülményére vonatkozólag lényeges körülményére nézve, hamis vallomást hamisan tanúskodik, ha vallomását esküvel tesz, és azt esküvel megerősíti: Öt évig terjederösíti meg : 5 évig terjedhető börtönnel, és 4000 heto börtönnel és négyezer forintig terjedhető frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. pénzbüntetéssel büntetendő. A kiüb. jelzett módosításaival átment a törvény szövegébe. 216. §. Ha pedig a polgári ügy tárgyának értéke száz forintot nem halad fölül: a hamis tanuzás büntetése egy évig terjedhető börtönben, és négyszáz forintig terjedhető pénzbüntetésben állapítandó meg. II. mj. 206. §. - Kiüb. 216. §. A II. mj. következő uj, az I. mj.-ban Kiüb. 216- §. Ha pedig a polgári ügy tárhiányzó rendelkezést vett fel: 206. §. Ha pedig gyának [] értéke száz forintot nem hc.lad fölül : a polgári per tárgyát képező dolog értéke 100 a hamis tanuzás büntetése egy évig terjedhető forintot nem halad fölül: a hamis tanuzás fogházban, és négyszáz forintig terjedhető pénzbüntetése 1 évig terjedhető fogházban és 40y büntetésben állapítandó meg. forintig terjedhető pénzbüntetésben állapítandó meg. A főrendiház hármas bizottsága „fogházban" helyébe tette : „börtönben" — Ezen módosítással átment a törvény szövegébe. Ministeri indokok (Mj. 205. — 206. §§. Tsz. 215—216. §§.) A 205. §. ellentétben a 203. §-al, nem emlit bíróságot; ennek indoka az, hogy tágabb értelemben a közigazgatási ügyek is polgárjogi ügyeket képeznek. Napjainkban, a midőn mindinkább felismerésre jut annak belátása : hogy a közigazgatás cselekvéseiből származó sérelmek elintézése nem tartozhatik a bíróság elé, s hogy erre a mint nem alkalmas a bíróság, úgy másrészről az ily ügyek fölötti határozati jognak a bírósági hatáskörben hagyása által, a hatalmaknak nem különválasztása, hanem ellenkezőleg csak confusioja, a közigazgatási hatalomnak, a bírói hatalom alá helyezése eszközöltetik: a legnagyobb helytelenség lenne a hamis tanuzást és hamis esküt csak az esetben vonni büntetés alá, ha az a bíróság előtt tétetett le. Ez természetesen oda vezetne, hogy valahányszor a közigazgatás valakit tanuképen kihallgatni szükségesnek lát, vagy valamely fél esküje kikerülhetlennek mutatkozik: mindannyiszor a bíróságot kellene megkeresnie, hogy ezt eszközölje. A fölösleges idő- és munkapazarláson kivül ez még az által is végtelenül káros lenne, mert a közvetlenség minden előnye elveszne. Ez nem vonatkozik azon polgári peres vagy büntető, például kihágási ügyekre, melyek czélszerüségi okokból a közigazgatási közegek hatáskörébe utasíttatnak ; valamint nem vonatkozik azon ügyekre sem, melyekben az 1868: 54. t. cz. 478. §-a szerint a községi bíróság jár el. Ezek, természetüknél fogva s a legszorosabb értelemben mindig igazságügyi, törvénykezési ügyek; ezekben bármily hatósági közeg járjon el, az eljáró mindig mint bíróság jár el. Objectiv természete ezen ügyeknek nem változik, s nem az ügy veszi fel a közeg természetét, hanem az kölcsönöz ennek egy külön jelleget. Ezen ügyeket illetőleg tehát a 205. §-ban implicite benfoglalt tágításnak szüksége nem forgott fenn.