Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

III. A btkv. tárgyalása részleteiben. és be nem folyhattak, a melyek tehát a döntő körülményre nézve a biró vagy hatóság félrevezetését, a valótlannak, a birói vagy hatósági határozatban valóvá, vagy a valónak valótlanná elfogadását nem eredményezhették, és ekként az állam igazságügyi eljárásában az igazságtalanságot sem nem okozták, sem nem okozhatták, hogy az ily lényegtelen körülményeknek a valósággal ellenkező előadása, nem állapítja meg a hamis tanuzást. Ugyanezen eredményre jutunk a hamis tanuzásnak vagy a hamis eskünek összehasonlításával: az igazságügy elleni harmadik bűntett a hamis vád tényálladékával. Ha a följelentés tárgyát képező bűntett vagy vétség elkövettetett, ha az elkövettetett azon egyén által, a kit azzal a följelentő vádolt; habár a vád lényegtelen mellékkörülményekben nem is igaz: hamis vád büntette nem foroghat fenn. Az indok ugyanaz, melyet fentebb kiemeltünk; az t. i., hogy alaptalan elitéltetés, az állam igazságügye meghamisításának veszélye e lényegtelen mellékkörülményekből nem származhatik. A mit mi állítunk, mit indirecte SCHWARZE is elismert, azt HÉLIE a leghatározottabban erősíti, a ki többször említett nagy müvének a hamis tanuzásról szóló részében hosszan foglalkozik e kérdéssel; mi csak a következő szavakat emiitjük fel: „Le mensonge d'un temoin sur une circonstance accessoire du fait, ou sur la moralité de ce fait, ne suffit pas, pour égarer la marche de la justice". Összhangzásban van ezzel a franczia semmitőszéknek Hélie által ugyané helyen idézett határozata is. „hamisan tanúskodik", hiányzik a „tudva". Ez fölösleges is. A német btk. 153—157. §§-ban részint nyíltan kimondatik ugyan a „wissentlich" minősitö, részint utalással a 153. §-ra, követeltetik. De figyelembe veendő, hogy a legtöbb német criminalista szerint „tudva hamis állítás" alatt nemcsak az értetik, ha az állitó annak ellenkezőjét tudja valónak, mit állit; hanem az is, ha nem tudja valónak azt, a mit valónak állit. Az ily állítás objective lehet valótlan vagy való; de a cselekmény egyik esetben sem szűnik meg hamis tanuzást képezni. SCHÜTZE ugyan SCHWARZE, OPPENHOF és mások ellenében az ellenkezőt állítja ; de érvei alig tekinthetők meggyőzőknek. Azon esetekben, melyekben a német btk. a bűntett ismérvéül azt követeli, hogy nem csak objective valótlan legyen az állítmány, hanem hogy ezen fölül az állitó még azt is tudta légyen, hogy az ellenkező a való: ezen esetekben a criteriumot nem ezen szóval fejezi ki: „wissentlich", hanem mint a hamis vádnál, a 164. §-ban látható, akként fejezi ki: hogy jobb, valódi tudomása ellenére állit („wider besseres Wissen"). Egészen más szempont alá esik egyébiránt a gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás 211. §. Ez esetben oka van hinni a tanúnak, hogy állítása való. A bűnösség abban áll, hogy annak lehetőségét, hogy tudomása nem helyes, látnia lehetvén, ennek daczára is azt állította, a mit valónak tartott; vagy pedig nem iparkodott magának a valóról meggyőződést szerezni. Ezen eset meg van különböztetve a 203 — 210. §§. eseteitől; ez tehát nem esik az előbbiek sanctiója alá. A belga btk. nem tartalmazza a faux témoignage-nál a „sciement", tudva minősítőt; valamint az olasz javaslat sem.