Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

332 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. II. mj. 199. A hamis vagy hamisított pénz csalárd használatának büntettet követi el, a ki a 196. és 198. §§-ban meghatározott eseteken kivül, hamis vagy hamisított pénzt a forgalomba hoz. Ha pedig a cselekmény a 197. §. második bekezdésében meghatározott minőségű hamis vagy hamisított pénz hozatik forgalomba: a cselekmény vétséget képez. A kísérlet büntetendő. A kiíib. jelzett módosításaivá té8e: „A §. szövegezése a 203. §-al öss Kiíib. 207. §. A hamis vagy hamisított pénz csalárd használatának bűntettét követi el: a ki a 203. és 2ü6. §§-ban meghatározott eseteken kivül, hamis vagy hamisított pénz, valódi, illetőleg teljes értékű gyanánt forgalomba hoz. Ha pedig [] hamis, vagy hamisított váltópénz, vagy ezt pótló papírpénz hozatik forgalomba: a cselekmény vétséget képez, melynek kísérlete is büntetendő, átment a törvény szövegébe. — A kiíib- jelenhangba hozatott." Ministeri indokok (Mj. 199. és 201. §§. Tsz. 207. és 209. §§.) A törvényjavaslat megkülönbözteti a hamis pénzek használatát a tulajdonképeni pénzhamisítástól; vagyis azt, a mit a német jogászok „Münzbetrug" megjelölés alatt ismernek: attól, a mi a „Münzverbrechen" vagy „Vergehen" nevezete alatt ismeretes. A csalárd használat lényeges föltétele: hogy a ki a hamis pénzt kiadja, azt se maga ne készítette vagy hamisította, se meg ne rendelte, sem a készítővel s annak társaival egyet ne értett legyen. Csalárd használatot fog elkövetni az : a ki hamis pénzt lop és azt forgalomba hozza, akár tudta legyen a lopás idején, hogy a pénz hamis, akár csak később győződött meg erről. Csalárd használatot követ el az is, a ki valódi gyanánt fogadta el a hamis pénzt, és igy maga is megcsalatott; de azután a helyett, hogy a hamisítványokat a hatóságnak átadta, és a rajta elkövetett károsítást feljelentette volna, kárait az által akarja orvosolni: hogy a hamisítványt mint valódi pénzt tovább adja és így a forgalomba visszahelyezi, s ez által a forgalom megzavarásának fentartására közreműködik. A megkülönböztetés a két csoport benső bünösségi fokozatainak megfigyeléséből származott s a humanismus által emeltetett érvényre. A régibb kor azon felfogása, mely itt nem látott különbséget: a büntetések szerfeletti exageratiójára vezetett. Alig fog kétségbe vonatni annak bünösségi foka, a ki csekélyebb, másnak büntette által maga is kárt szenvedvén, e kárt. másra akarja hárítani, mint a ki előre elhatározott tervből és csupán gazdagodási szándékkal készíti vagy készítteti a hamis pénzt, és a forgalom megzavarásának tulajdonképeni auctora ; vagy mint azoknak bünösségi foka, a kik a tettessel vagy bűntársaival egyetértöleg s bűnszövetségben űzik a merényletet. E lényeges különbség valamennyi új büntetőtörvénykönyvben számba vétetik, s ha valamennyi nem is külön megjelölés alatt, de külön szakaszban intézkedik a csalárd használat eseteiről, lényegesen enyhébb büntetést állapítva ez utóbbiakra.