Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. VI. Fejezet. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok stb. elleni izgatás. — I7I—i74. §§. l'J!) • T. képviselőház! Ha a választások előestéjén egy ily szakasz meghozatalával állok szemben, igen röviden fogok a t. államtitkár úrhoz egy kérdést intézni. Vájjon mi történik akkor, ha én választóimhoz intézett programmomban, a mint azt hiven és becsületesen megtartottam, nem ugy, mint a mai divat hirdeti (Helyeslés a szélső baloldalon), a mint a t. ministerelnök ur azon doctrinát a képviselőházban felállította, hogy a választó nem mindig tudja: mi szükséges, mi jó és üdvös a hazának és neki, hanem a képviselő jobban tudja; tehát ugy igazitsa el, a mint neki tetszik a körülményekhez képest, (Derültség a szélső baloldalon) nem pedig a mint a választóknak megígérte, — mondom, ez államdoctrinában nem osztozom, hanem kérdem a t. államtitkár úrtól: vájjon mi történik, ha a magam módja szerint, tisztességesen illustrálva (Derültség) választóim előtt, egyik pontban azt mondom, hogy „a közösügyes törvények által a magyar hadsereg az osztrák hadseregnek kiegészitö részévé declaráltatott és annak nemcsak szervezete, vezénylete, de még alkalmazása is a magyar ministeri felelősség alól elvonatott és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá vettetett?" Mi történik, ha azt mondom, hogy „a hadi költségvetés megvizsgálásának módja és megszavazásának joga a magyar országgyűléstől, mely azt eddig kizárólagosan gyakorolta, elvonatott és a birodalommal közös delegátiókra ruháztatott át és igy idegen beavatkozásnak, szavazásnak és határozásnak vettetett alá. Én tehát, hogy azon siralmas helyzetből kibontakozzunk, melybe ezen egyezmény következtében 10 év elfolyása alatt mind mélyebben és mélyebben sodortatunk, ezen intézményeket megdönteni óhajtom", és hogy azután a dolgot mindezeknek corollariuma gyanánt helyesen fejezzem be, azt mondom: „Óhajtom tehát, t. választóim, hogy mindenekelőtt a nemzet bizalmát nem biró, de meg sem érdemlő ezen elnémetesedett, erélytelen, fényűző, önhatalmaskodó kormánytól bennünket megszabadítva (Helyeslés a szélső baloldalon), édes hazánk sorsát a nemzeti becsület, az önállás, igazság és szabadságszeretet alapján létre kelő és érdemes férfiakból megalakítandó kormány kezébe letehessük." (Tetszés a szélső balon, mozgás a középen.) Ne méltóztassanak félreérteni, ez nem az utolsó programmom, mert az utolsó programmom alkalmával azt mondám, hogy én a fusió létrejöttét e pillanatban még elkárhoztatni sem merem, ugy tekintem az ellenzék volt vezérét, ki a ministeriumnak csak egyik tagja, mint egy harczost, kinek kezein lábain bilincsek vannak, ki nem törhet be az ellenség soraiba ; várjuk be, midőn ö ministerelnök lesz: akkor azután hozzunk ítéletet felette. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez a Lónyai-ministerium elleni piogrammom. Most már azon kérdést intézem a t. államtitkár úrhoz, hogy mi sors vár rám, ha én ennél sokkal élesebb programmal lépek választóim elé, a mint azt a jelen kormány megérdemli ? (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a középen); mondja meg a t. államtitkár ur: vájjon mi sors vár rám, ha akkor, midőn ezen programm nyomtatásban megjelent, egy ott a vidéken véletlenül lábatlankodó volt collegám, a képviselőház tagja pedig jónak látta azt irni egy lapban, hogy ez meg ez, N. N. megtartá programmbeszédét, nyomtatványokban szétbocsátá, és a programm roppant nagy lelkesedéssel fogadtatott ugyan, mi azonban ugy vagyunk meggyőződve, hogy a törvényszék elnöke nagyot hibázott, hogy öt azonnal a város börtönében el nem záratta. Ezek nézet dolgai, avagy diligentia. Igaz, hogy én ezen programmot hiven, becsületesen megőriztem, megőrzöm ma is; az én t. képviselőtársam pedig azóta háromszor változtatta meg elvi álláspontját (Derültség a szélső baloldalon), a mennyiben a Deákpárthoz, később a fusió-párthoz, jelenleg pedig egy más párthoz tartozik. Én tehát mondom, t. ház, határozott, a vétségekhez mért nyilt, őszinte törvényt és a vétségek megtorlására ügyelő s a törvényt végrehajtó férfiakat óhajtok. Nem akarom azt, hogy tört vessenek lábaink alá, hogy összefogdossanak bennünket azok, kik féltik tőlünk saját állásukat. (Helyeslés a szélső baloldalon.)