Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. VI. Fejezet. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok stb. elleni izgatás. — I7I—174. §§• 18i egyre megy, és mind a kettőre valósággal itt nagyon lehet alkalmazni azt az ismeretes példabeszédet: „Egy a kutya, más a nyakravalója". Egészen új dolog, a mi itt a 172. §-ban, valamint a korábbi szövegezés szerint a 173. §-ban a mi legislatiónk által behozatni szándékoltatik. Eddig az „izgatás", eddig a „lázitásra" nézve világosan ki volt a törvénykönyvben jelentve, hogy azok csak erőszakoskodással, vagy tettleges és törvénytelen cselekményekre való folhivásokkal hozhatók kapcsolatba. így például az 1848-iki törvény is emlit „izgatást", „lázitást", hanem miképen fejezi ki magát? Azt mondja: „ki az uralkodó házzal közösségben létező birodalmi kapcsolatoknak tettleges felbontására, ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására, a törvényes felsőbbség elleni engedetlenségre lázít". Ha ezek elhagyatnak t. képviselőház, akkor az „izgat" szó, vagy „lázít" szó jelentősége a törvényben nem más, mint az, hogy az állam birói hatalmának tökéletesen kénye-kedvére bizatik megszüntetni minden szabad discussiót, mert az izgatás alatt itt nem értünk egyebet, mint agitatiót. E szerint, ha ez igy marad a 172. §-ban, akkor be lesz hozva a magyar büntetötörvénykönyvbe azon intézkedés, hogy az állam birói hatalmának tökéletesen jogában fog állani, minden szabad discussiót, és ennek következtében magát a szabadságot is Magyarországon megszüntetni. De van még ezen szakaszban egy más dolog is t. képviselőház. Itt az mondatik hogy két évig terjedhető büntetéssel sujtatik az, ki valamely osztály, nemzetiség vagy hitfelekezet, vagy más ellen gyűlöletre izgat. Eddig a mi legislatiónkban csak oly cselekmények, melyek mások irányában jogsérelmet képeznek, voltak a büntetés tárgyai. Ez azonban egészen új eljárás : mert nem a cselekmény, hanem egy érzés, egy indulat is a büntetés tárgyává tétetik. Nem szabad gyűlölni egy osztályt, valamely nemzetiséget, vagy valamely hitfelekezetet. De ebből még egy más képtelenség is származik azután, az t. i. hogy mig nincs büntetés szabva magára a bűnre, a gyűlöletre, azaz nem bűntettetik az, — a mint nem is büntettethetik, a ki a gyűlölet bűnébe esik, — ezzé van most már canonisálva, — hanem bűntettethetik az, a ki gyűlölséget hoz létre osztályok, hitfelekezetek vagy nemzetiségek közt. De nem ez az egyedüli képtelenség nézetem szerint, melyet ezen §. magában foglal. Hanem akadunk ilyenekre akkor is, ha szemügyre vesszük, hogy kik azok, vagy mik azon tényezők, melyeket egymás elleni gyűlöletre izgatni nem szabad. Emliti a törvényjavaslat, hogy „osztályok". Mit ért ezen szó alatt a t. bizottság, vagy az eredeti törvényjavaslat szerkesztője, azt valóban nem tudom megfogni. Kasztokat, Magyarország nemesi, polgári vagy paraszti rendét? Hiszen ez valóságos szélmalomharcz lenne, mert tndjuk, hogy mióta a jogegyenlőség Magyarország minden részében legalább már majdnem tökéletesen be van hozva : azóta osztályokról, kasztokról nálunk nem szokás beszélni. Ha csak nem érti talán a törvény szerkesztője azon új nemét a modern kasztoknak, a szavazattal birók, és a szavazattal nem birók osztályát? Mert más valóságos törvényes polgári osztályok e hazában többé alig léteznek. Itt van továbbá „hitfelekezetek". Én azt hiszem, t. ház, hogy a magvar nemzetnek mindig egyik kiválóbb jellemvonása volt az, hogy nála soha sem tudott lábra kapni ilyes gyűlölet a hitfelekezetek közt, még a legfanatikusabb időkben sem, hogy pedig épen most lenne szükséges erre reflectálni, ez iránt valami speciális törvényt hozni: ezt, azt hiszem, állítani egyátalán nem lehet. Én valóban annyira fölöslegesnek tartom az ezen tárgyakról való intézkedést, hogy kénytelen vagyok azon gondolatra jönni, hogy itt egy mellékes czél volt a törvényjavaslat alkotójának szeme előtt, s e mellékes czél nézetem szerint alig lehetett más, mint az, hogy egy bizonyos tetszetősebb lében tálaltassék fel az, a mi itt a valóságos intentiót képezi, az t. i., hogy a nemzetiségek és a nemzetiségi agitátorok ellen külön speciális 2±*