Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

172 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. En tehát daczára annak, hogy megnyugvással lehetnék ezen §. iránt, és nem hiszem, hogy akár a sajtó, akár a szólásszabadság az által lehetetlenné tétetnék, még sem zárkózhatom el a felhozott aggodalmak elöl, s készségesen hozzájárulok míaden oly szövegezéshez, mely nagyobb megnyugvást szül, s több kétely eloszlatását eredményezi. Következőleg szívesen hozzájárulok azon indítványhoz, melyet Várady képviselő ur beadott. Gulner Gyula jegyző (olvassa Váradi Gábor határozati javaslatát.) Elnök: Méltóztatik e határozati javaslatot a t. ház elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. [3.] Ministeri indokok a 167-ik §-hoz (tsz. 171. §.) A belga büntető törvénykönyv a bünszerzökröl szóló 66. czikkben említi fel azokat, „a kik nyilvános gyülekezeten vagy nyilvános helyen tartott beszédek, falragaszok, nyomtatott vagy nem nyomtatott elárusított vagy szétosztott iratok által, valamely bűntett vagy vétség elkövetésére „egyenesen felhívna k." A belga törvény ezek szerint a bünszerzökröl szóló rendelkezést alkalmazza az említett esetre; vagyis akként bünteti a nyilvános felhívást, ha annak folytán a büntetendő cselekmény elkövettetett, mintha ez a cselekmény determináló, intellectualis létoka lenne. Nem mondja azonban a 66-ik bevezetése, hogy bűnszerzök azok, a kik stb.; hanem e helyett a tágabb körvonalt használja : „Mint a bűntett vagy vétség szerzői büntettetnek: a kik" stb. E tágabb körvonal jelzi, hogy a törvény nem akarja meghatározását adni annak, hogy kik a bűnszerzök; hanem csak azt állapítja meg, hogy kik büntettetnek mint bűnszerzök. De ezzel ki van mondva az is, hogy a törvény a bűnszerzőséget ez esetben improprh használja, s tudva és akarva tágabb alkalmazást ad annak, mint a mely a szó által megjelölt fogalomban rejlik. A magyar javaslat rendszere a bünrészességet illetőleg, az illető helyen kifejtetett; mi elejtettük a bünszerzöséget s e helyett az intellectualis, determináló hatást a felbujtás által jelöltük meg, a minek tényező elemét; a „r e á birás" fejezi ki. (1. I. k. 456. s kv. 1.) A reábirás és a felhívás közt, habár ez, egyenes és nyilvános is és habár ennek folytán a bűntett vagy vétség valósággal el is követtetett: a fogalom tüzetessége szempontjából lényeges a különbség; miért is, ámbár a belga törvény idézett helye és a mi javaslatunk 167. §-ának első bekezdése, a gyakorlati eredményt tekintve, ugyanazt rendelik, a magyar javaslat még sem tartotta helyesnek, hogy a felbujtás fogalmának improprius tágításával kerestessék a nyilvános és eredményes felhívás súlyosb büntetésének igazolása. A 167. §. nem sérti, nem tágítja, nem szorítja meg a törvényjavaslat 67. czikke 1. pontját s mégis a rendszer keretén belül teljesen megfelelöleg intézkedik. A 167. §. eltérés a 67. §. 1. pontjától, de épen azért, mert eltérés, nem foglalhatjuk azt a felbujtás fogalma alá. Kivétel áll a kivett esetre, a melyről a külön törvény rendelkezik; de a végett, hogy megfelelő hely nyeressék a kivétel számára, nem látszik szükségesnek, sem helyesnek, hogy vitiáltassck a rendszer és megsértessék egy alapfogalom. Az olasz javaslat ide vonatkozó intézkedése is lényegesen eltér a belga büntető törvénykönyvtől. Ezen javaslat is megtartja ugyan a bünszerzö-