Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i58. §. 131 hozott helyes megállapítást helyezte'k be sajtótörvényünkbe. „A ki valamely bűn vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást eszközöl." így szól az 1848: XVIII. törvényczikk 3. §-a. Tehát nem felhívást, hanem egyenes felhívást: és e kettő közt a különbség igen nagy! íme, t. képviselő ur, most az egyszer felcseréltük a szerepet, és én vagyok az, a ki a t. képviselő ur túlságos szigora ellen a bűntett megszorítását s ez által a törvényjavaslat enyhébb felfogását védelmezem. A t. képviselő urnák azonban még egy másik aggodalma van; talán sikerül azt is eloszlatnom. O nagyon fél attól, hogy a felségsértésre való felhívás túlságos enyhén lesz büntetve, azonban a lázadásra való felhívás annál szigorúbb lévén, aránytalan lesz. Hát a t. képviselő ur megint téved. Ha a t. képviselő ur nem csak a felhívás szót vette volna — mert hisz látom, hogy tulajdonkép a körül összpontosult egész előadása, — a véghezviteli mód, és a felhívás szó körül; ha, mondom, nem kizárólag ezen két tényező dominálta volna egész felfogását: ez esetben még egyebet látott volna a 134. és a 158. §§-ban. Meglátta volna a 134. §-ban ezt: „A ki gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy a kí irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhívást intéz, a mennyiben az irat vagy nyomtatvány, vagy képes ábrázolat tartalmát, illetőleg jelentését tudta." Meglátta volna: hogy e szakasz két elemet állit fel az elkövetési módon kívül: egyenes felhívást természetesen nyilvánosan, s hogy a felhívó, illetőleg a terjesztő a terjesztett irat tartalmát tudta legyen. Tessék csak ezzel ellentétben megnézni a kérdésben levő 158. §-t és adjon magának választ arról: vájjon megállapodik-e e §. ott, a hol a 134.? Nem azt mondja-e e szakasz: hogy léte, alkalmaztatása, egyéb és több kürülményektöl van függővé téve, mint a 134. §. „A ki a jelen fejezet előbbi szakaszaiban meghatározott bűntett elkövetésére a 134. §-ban meghatározott módon felhívást intéz vagy terjeszt, ha a bűntett annak folytán követtetett el, vagy kisértetett meg: mint felbujtó büntetendő." Nagy különbség az, t. ház. A felségsértésnél azon §. az egyenes felhívást bünteti, a nélkül, hogy a felhívás eredményétől, sikerétől tenné függővé a büntetést; a nélkül tehát, hogy attól tenné függővé, váljon elkövettetett-e annak következtében felségsértés vagy sem. A 158. §. ellenben azt mondja: ezen §. csak akkor alkalmazható, ha a lázitó egyenes felhívása következtében a lázadás csakugyan tettleg el is követtetett vagy megkiséreltetett. Ez esetre mondja a 158. §.: hogy az egyenes felhívó — ugy büntettetik, mint felbujtó. Szerencsére épen igen t. dr. Pauler képviselő ur van ott a cathedran (Derültség), a ki igen alaposan meg tudja mondani, hogy felbujtás alatt mit ért a jogtudomány és mit értenek a törvénykönyvek? A felbujtás esete előáll akkor, mikor valaki másnak szellemi hatása — determinalis hatása következtében követte el, vagy megkisérlette a büntetendő cselekményt. A felbujtó intellectualis szerzője a bűntettnek. Ezen §. azt mondja: ha a felhívás folytán a bűntett elkövettetett, a felhivó mint felbujtó büntettetik; azaz: intellectualis szerzőnek tekintetik. Ha nem követtetett el s meg sem kiséreltetett a cselekmény, a lázadás: arról ezen szakasz felolvasott része nem szól; ezen esetben tehát a felbujtás büntetése nem lesz alkalmazható. Ez utóbbi esetre igen csekély büntetés van megállapítva, igen csekély minimummal. így vizsgálva a dolgot — s pedig csak is ez a genuicus értelem: más alakban fog mutatkozni a 134. és 158. §§. közti arány, mint a hogy Mocsáry képviselő ur tüntette elénk. Tehát tényleg arányban áll e két tétel. Az a 134. §. esetleg enyhébb büntetést állapit meg, mint a 158., mert a bűntett tényálladéka, melyre sanctiója szorítkozik: más és enyhébb, mint a 158. §-é. Az 17*