Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i53. §. 125 De nem szükséges, hogy a vezető a tömeg által erre választatott legyen, sót egy és ugyanazon lázadásban és ugyanazon időben egynél több vezető is lehet. Egyátalán a vezető ellentéte a közönséges, egyszerű résztvevőnek. [2] A képviselőház tárgyalása (153. §.) (1877. nov. 30. ülés.) Tombor István jegyző (olvassa a 153. §-t.) Kemény Mihály : A 153. §-ra nézve nekem egy módositványom van, a mely inkább csak irályi. Ezen szakaszban előfordul e szó „felbujtó", én ezt nem tartom megegyeztethetönek a magyar nyelv szellemével és természetével. Felbujtó éppen az ellenkezőjét jelenti annak, a mit itt mondani akar. Bujt, bujtat annyi, mint elrejt. — Igaz, hogy verba valent, sicut nummi. Ha ezen elvet elfogadnók: lehetne neki oly értelmet tulajdonítani, a milyet akarunk; de ha ki lehet fejezni helyesebb szóval, nem látom át, miért ragaszkodnék a törvény a rosz szóhoz, még ha ez szokásban volna is. Ha a rosz szó helyébe jó szót teszünk, mindenki meg fogja érteni. Nem akarom hosszasan indokolni, de a hol a §. második kikezdésében az mondatik, hogy a felbujtók és a vezetők 5 évtől 10 évig terjedhető államfogházzal büntettetnek, ott azt kivánom tétetni: „a lázadást szitok és vezetők" stb. Van szerencsém ez iránti módositványomat benyújtani. Gulner Gyula jegyző (olvassa a módositványt). A 2. bekezdés ekként szövegezendő : „Ezen bűntett miatt a lázadást szitok és vezetők" stb. A felbujtó szó egyéb helyeken is más alkalmasabbakkal és jobbal cseréltessék fel. Pauler Tivadar előadó: Nem akarok a fölött vitatkozni, hogy e szó: „felbujtó", melyet már az 1843-iki javaslat is használ, grammatice mennyiben jó és mennyiben nem: de el van fogadva, és különösen el van fogadva ezen törvényjavaslat egyik definitiójában. A 69. §: azt mondja: „A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az, a ki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reá bir, („felbujtó"), máskép értelmi szerző, tehát a ki mást reá bir, azaz, a ki oka annak, hogy más a büntettet elkövette. Ezt mindenütt következetesen alkalmazta az 1843-iki javaslat, és mi is. A „szitó" szót először nem lehet mindenütt alkalmazni, de mást is jelent. Valaki szíthatja a lázadást, de azért nem felbujtó, mert nem ö bírta rá az embereket, hogy elkövessék e büntettet. Tehát ezen szó el lévén fogadva a tudományban és törvényhozásban: kérem, méltóztassék a t. ház azt megtartani. Elnök: Szavazás előtt fel fog olvastatni a módositvány. Gulner Gyula jegyző (olvassa Kemény Mihály módositványát). Elnök: Elfogadja-e a t. ház a 153. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint ? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. [3] A főrendiház tárgyalása (153. §.) (1878. febr. 21. ülés.) Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a hármas bizottság módositványát). „A 153. §. első bekezdésében e szavak helyett „A lázadás bűntettét képezi" teendő „Lázadást képez". Cziráky János gr.: Én azt hiszem, hogy sokkal czélszerübb volna „fegyveresen" szó helyett az „erőszakosan" szót tenni, mert nem mindig szükséges a megtámadáshoz a fegyver, hacsak a botot, dorongot, követ vagy nem tudom mi mindent fegyvernek nem tekintünk. Eötvös Dénes b.: Nem akarok e törvénynek részleteivel sokat foglalkozni, de e §-nál mégis bátor vagyok a mélt. főrendi házat arra figyelmeztetni, hogy itt az e §-ban