Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i52. §. 11!) És itt összefüggésben ezzel kénytelen vagyok reflectálni arra, mit a t. előttem szóló Gulner képviselő ur egy utóbbi nyilatkozata folytán ismételve felhozott, s a mire nézve individuális, de nagy sajnálatomat vagyok kénytelen kifejezni, hogy az ezen házban mondatott. Garantiát akarunk — úgymond — az alulról jövő pressio ellen, de az országgyűlésnek törvényellenes és fegyveres eloszlatása ellen nem talál intézkedést e törvénykönyvben. Az országgyűlés feloszlatási joga, t. ház, ö felségét a királyt illeti. Ezen cselekmény, mint minden uralkodói cselekmény, ministeri ellenjegyzés által nveri törvényes hatályát, a minister felelős érte. Hogy ha a minister törvényellenesen feloszlatja az országgyűlést, vagy a törvényellenes feloszlatáshoz ellenjegyzésével hozzájárul, itt van Magyarország közjoga, a mely az 1848. III. törvényezikkben meg van állapítva, mely öt felelősség, büntetés alá vonja. Nem lehet tehát azt állítani, hogy ezen eset büntetlen lenne. A ministerfelelösségi törvény nem büntetötörvénykönyv. A büntetötörvénykönyv magánjogi, a minister felelősség pedig közjogi természetű. Már pedig t. képviselőtársam velem együtt fogja tudni azt az axiómát: ius publicum derogat juris privato. Ha ellenkező intézkedés volna a bűntetötörvénykönyvben, még akkor sem szűntetné meg az 1848: III. t.-czikknek a minister felelősségéről szóló közjogi intézkedését. Más kérdés az egyes által elkövetett erőszakos cselekmény, más kérdés a ministeri felelősség. Az előbbiről itt intézkedünk, a ministeri felelősségről intézkedett az arról szóló törvény. Áttérek a bűntetéstétel indítványozott leszállítására. Már előbbi felszólalásomban voltam bátor megjegyezni, hogy igenis ismerek, és pedig egy igen alkotmányos országban létrejött törvényt, mely ezt a cselekvényt sokkal súlyosabban bünteti, mint a jelen törvényjavaslat. Sőt azt mondom, hogy egyenesen a felségsértés esetei közé veszi fel, s annak büntetésével bünteti. Bátor vagyok itt állításomat igazolni. Belgiumról nem méltóztatik kétségbevonni, hogy igenis alkotmányos szabad állam, hogy törvényeiben a szabadelvűség azon határig ment el, meddig a rend, a jogállam léte és feltétele azt lehetővé teszi. Itt van a belga törvénykönyv második része, tehát a mi különös részünknek megfelelő I. fejezet, melynek czíme: „Des attentats et des complots contre le roi, contre la famille royale et contre la forme du gouvernement." a 104. §-ban ezeket mondja: 104. L'attentat dont le but sera, sóit de détruire, sóit de changer la forme du gouvernement ou l'ordre de successibilité au trőne, sóit de fairé prendre les armes aux citoyens, ou aux habitants contre l'une d'elles, sera puni de la détention perpétuelle. Tehát életfogytig tartó fogság lehet a büntetés. Ha alkotmányos ország, szabadelvű állam, a saját létének alapfeltételei, intézményeinek biztosítására szükségesnek tartotta, hogy életfogytig terjedhető büntetést szabott a szóban forgó bűntettre, akkor talán nem lehet azt mondani, hogy rettenetes és túlságos azon büntetés, melylyel a magyar büntetötörvényjavaslat az országgyűlést és a kormányt törvényes és alkotmányos működésében az erőszakos csoportosulások ellenében ekként oltalmazza. Különben is az indítványban foglalt egy évtől 15 évig terjedhető államfogház — oly büntetés-tétel, a melyet az egész javaslat nem ismer, a mely annak egész rendszerével ellenkezik. Igen helyesen jegyezte meg a t. előadó ur, hogy ha rendkívül enyhítő körülmények forognak fenn — hiszen a rendkívül enyhítő körülményekről szóló intézkedés ezen szakaszra is áll, — akkor le lehet menni egész egy napig terjedő államfogházig; de hogy rendes viszonyok közt, minden enyhítő körülmény nélkül, az országgyűlés csoportos megtámadása egy évig terjedhető államfogházzal büntettessék : ezt adaequat büntetésnek nem tartom. A büntetés fejezi ki a cselekmény bűnösségének tartalmát. Tekintve azon