Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

106 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. hogy mielőtt a hatóság fegyverhez nyúlna : köteles az Összecsoportosultakat az elszéledésre felhivni. Ha ezt nem foglaljuk itt be, ez lényeges hiányát fogja képezni a törvénynek. Harmadszor, különben is nem vagyok képes megbarátkozni e fejezetnek logikájával igy pl. a 153. §-ban ezek foglaltatnak: (Olvas) „A lázadás bűntettét képezi azon csoportosulás is, melynek czélja a polgárok valamelyik osztályát, nemzetiségét vagy hitfelekezetét fegyveresen megtámadni." Hogy az ily merénylet bűntett: azt beismerem, valamint azt is, hogy az ily merénylet büntetendő; de azt, hogy ez bár magában lázadás lenne, felfogni nem tudom. Lázadás van szemben a törvényes hatósággal; de a polgárok külön felekezeteinek egymás közti összeütközése még magában nem az. Nézetem szerint a lázadásnak csak azon fogalmi meghatározása helyes, mely azt a törvényes hatóságokkal szembeni ellenszegülésre szorítja. Továbbá a 161. §. a következőket mondja: (Olvas): „A ki nem azon czélból, hogy az I., III., IV. fejezetben meghatározott valamely büntettet elkövessen, a törvény, vagy a magyar kormány engedélye nélkül, a magyar állam területén csapatot gyűjt, azt felfegyverzi, hadi szerekkel ellátja, vagy hadi gyakorlatokban oktatja, — ugy szintén az is, ki ily csapat vezényletét, vagy abban valamely tisztséget elvállal; lázadást követ el, és két évtől öt évig terjedhető államfogházzal, valamint négy ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő sat." Itt nem lázadás, hanem toborzás esete forog fön, mely lehet jogosult vagy jogosulatlan a nélkül, hogy lázadás volna. A jogosulatlan toborzásról szóló intézkedések nézetem szerint a törvénykönyvnek más lapjára tartoznak. Végül ötödször kénytelen vagyok megjegyezni mellesleg, hogy a büntetések oly szigorúak e fejezetben, hogy lehetetlen, hogy fel ne tűnjenek. A t. államtitkár ur — mindenki elismeri — igen nagy stúdiumot fordított a szőnyegen forgó törvényjavaslatra; hanem méltóztassék nekünk valamelyik újabb európai codexböl példát mutatni arra, hogy azon codex is a lázadási büntetések minimumát 10 évi államfogházban állapítja meg. En nem arrogálom magamnak, hogy nagyon jártas volnék az európai codexekben, de a mennyire azokat én ismerem, nem tudok hasonló példát és nem tartanám nagy dicsőségnek Magyarországra és a magyar civilisatióra nézve, hogy épen mi épen az által excelláljunk, hogy a lázadási büntetések Magyarországban a legnagyobbak. Megvallom t. ház, gyarlóságomat; ha sikerűit volna nekem e rövid idő alatt, hogy e törvényjavaslatot tárgyaljuk, részletes szöveget kidolgoznom, akkor bátor volnék azon szöveggel fellépni ; miután azonban az a jelen perczig nekem nem sikerült, tekintve a tárgy fontosságát, tekintve különösen azt, hogy a fenforgó kérdés politikai tekintetben az alkotmányos garantiák terét igen közelről érinti; tekintve azt, hogy az alkotmányos élet mindenesetre bizonyos mozgalmat megkíván, mely mozoghatás korlátainak kellő megszabása igen nagy óvatosságot kiván: bátor vagyok a következő határozati javaslatot terjeszteni a ház elé: Határozati javaslat. Tekintve azt, hogy a lázadásról szóló i52. §-ban, annak szószerinti szövege szerint már az összecsoportosulás magában lázadásnak vétetik, holott pedig a lázadás tényálladékára, helyes jogi fogalmak szerint, a tői vényes felsőbbségnek csoportosulás utjáni erőszakos megtámadása, vagy törvényes rendeleteinek való tettleges ellenszegülés kívántatik meg s ekkép a lázadásnak a hivatolt i52. §-ban foglalt azon definitiója, mely szerint már maga az összecsoportosulás, ha semmi ellenszegülés vagy megtámadás nem történt is, lázadás, — jogilag helytelen ; tekintve azt, hogy a i59. §. semmi kötelező rendszabályt nem foglal magában az iránt, hogy nyilvános ellenszegülési esetekben az összecsoportosult néptömeg a polgári hatóság által, mielőtt ez fegyveres erőhöz nyúlna, a törvény nevében elszéledésre tettleg fel is hivandó ;