Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
104 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. határozza, a mit a fellázadt tömeg követel: akkor épen annak létét és fungálását akarja, sőt akarja azt azon szerkezetben, a melyben az országgyűlés vagy az illető ház akkor van, és igy egyátalán nem czélozza tehát annak s illetőleg az alkotmánynak erőszakos megváltoztatását. Mindeddig a lázadásnak egy átalános fogalommeghatározás alá foglalható esetei vétettek szemügyre. Van azonban ezen fejezetben egy eset, melyre a fenntebbi fogalommeghatározás nem egészen alkalmazható. Ezen esetről a 159. §. intézkedik. Fegyveres erő gyűjtése, a jelentkezőknek besorozása, begyakorlása, ha czélját nem képezi az állam kül- vagy belnyugalma elleni merénylet: lázadásnak a szó szoros értelmében, s a fogalomnak fentebb adott meghatározása szerint alig tekinthető. Mindazonáltal az ezen szakaszban megjelölt cselekményre, a franczia büntetötvk92. czikke halálbüntetést állapit meg, nem tévén különbséget, hogy mily czélból szerveztetik a fegyveres erö. A törvény nehéz controversiákra vezetett. Chauveau és Hélie csak azon esetekre vélték a törvényt alkalmazhatónak, ha a fegyveres erö gyűjtése és szervezése, az állam elleni merénylet czéljából történik. Egyik föérvét a nevezett tudósoknak épen a törvény azon helye képezte, a hol a kérdéses intézkedés tartalmaztatik. Egy másik felfogás az ellenkezőt állította, s a törvény alatt subsummáltnak nyilvánitotta azon esetet is, ha nem czéloztatott az állam elleni merénylet. Az első felfogás megfel a törvény szellemének, a másik a törvény szószerinti értelmének. A belga btk. 126. czikke némely csekély módosítással fentartotta a jogositlan táborozás és besorozés büntethetőségét, és az állam belső biztonsága elleni cselekmények fejezetébe foglalta az esetet; mindazonáltal a halálbüntetés helyett 5 évtől 10 évig terjedhető államfogházat rendel. A törvény szövege nem emliti a czélt, melyből az „enrolement" történik: a miből az következnék, hogy a büntetés egyaránt alkalmazandó, akár a kormány elleni használat, akár más, például nem ellenséges külhatalom részére való gyűjtés képezte a toborzó czélját. Nypols azonban ellentmond e véleménynek, s a kamarai tanácskozásokból azon eredményre jut, hogy a kérdéses cselekmény csak azon esetben büntetendő, ha az a belga kormány elleni támadás czéljából foganatosittatik vagy kiséreltetik meg. A jurisprudence még nem döntött a törvény értelme fölött; de annyi bizonyos, hogy a szöveg nem támogatja a tudós tanár nézeteit, s a „pouvoir legitimé" s a „gouvernement" szavak körül a belga senatusban kifejlődött vita csak arra vonatkozott, hogy ki van jogosítva a toborzást megengedni. Az olasz javaslat 125. czikke kizárja ezen vita lehetőségét, világosan kimondván, hogy „fegyveres csapatok toborzása, begyakorlása, vezénylése és vezetése" miatt csak az esetben büntettetik a tettes a 125. czikk szerint: ha a cselekmény nem kÖvettetett el a 117., 118., 119. és 120. czikkekben meghatározott czélból (a mi javaslatunk szerint felségsértés vagy hűtlenség czéljából), és ha más büntetendő cselekmény nem forog fenn." A német birodalmi btkönyv szintén a közrend elleni büntettek és vétségek fejezetében a személyek és a vagyon erőszakos megtámadása végett alakult csoportulás után úgynevezett „Landfriedensbruch" alatt vette fel „a jogtalan toborzást," s c szerint a közbéke elleni büntetendő cselekménynek tekintette azt.
