Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. fejezet. A lázadás. — i52 -162. §§. 101 galom megzavarásának. E közös jellemvonás képezi okát annak is, hogy e cselekmények az állam elleni büntettek sorába osztattak be. Midőn a fellázított tömeg fegyveresen ellepi a téreket, Ösztöneinek és ellenőrizetlen szenvedélyeinek sugallatait, a fenálló jogos hatalom ellenében erőszakkal kielégítendő : ez időben minden jog, minden személyi és vagyoni biztonság, maga a társadalmi rend is kétessé, bizonytalanná van téve. A legerősebb érdekek, a polgárok nyugalma, sőt gyakran azok élete is: a zajongó tömeg szenvedélyeinek hullámzatán inog. A tapasztalás mutatja, hogy ha az államerő nem jelenik meg rögtön, vagy ha az, habár rövid időre, nem képes visszaszorítani a rendbontókat: az anarchia mindig nagyobb arányokat ölt, s fokonként szaporodnak az iszonyok, melyekkel a félrevezetett, a féket lerázott tömeg magát, s hazáját bemocskolja. A lázadásnak tehát állami jelentősége van, s a merénylet az állam ellen irányzottnak tekintendő, melynek rendszeres hatalma ellen lép fel akkor is : ha a tömeg csak egyes társadalmi osztályok ellen akarja érvényesíteni akaratát. De ebből nem következik, hogy e fejezetben meghatározott v al am e n ny i cselekmény politikai bűntettnek tekintessék azon értelemben, hogy elkövetője csak is államfogházzal legyen büntethető. Az átalános indokolásban kifejtetett, hogy az állam elleni merényletek között vannak vegyes természetűek is, vannak olyanok is, melyek undokságát nem változtatja azon tekintet, hogy talán politikai czélból követtettek el. A „seditio" régibb hazai törvényeink szerint is, az állam elleni bűntettnek tekintetett. A Dózsa György-féle lázadásnak legyőzése után, az 1514-ik évi országgyűlésen hozott számos törvények, nevezetesen a IV. czikktöl az L-ig törvényczikkig, csaknem valamennyi, az azon lázadásban résztvett parasztok és nemesek megbüntetéséről, a károk megtérítéséről, s az eljárásról rendelkezik. E'törvényekben csaknem mindenütt: „s e d i t i o", „rebellió", „proditio", „insurrectio" említtetik, s ezen bár különböző elnevezés alatt a legyőzött parasztlázadás értetik. A jelen fejezetre vonatkozólag a legnevezetesebb e törvényczikkek között a 14-ik czikk 1. és 2-ik §-sza, valamint a 47-ik tvczikk. A 14. tvczikk emiitett szakaszai igy szólnak: sQ_uamquam omnes rustici, qui adversus Dominos eorum naturales insurrexerunt, tanquam proditores, capitali poena essent plectendi: ne tamen tanti sanguinis effusio adhuc sequatur, et omnis rusticitas (sine qua Nobilitas parum valet) deleatur : §. 1. Statútum est: quod universi Capitanei, et Centuriones, ac Decuriones, concitatoresque aliorum rusticorum, ac manifesti homicidae Nobilium: praeterea violatores virginum, et mulierum, omni gratia semota, occidantur; et ubilicet cxstirpentur.« »§. 2. Caeteri autam rustici, refusis, et persolutis darnnis, ac homagiis praenotatis, in personis eorum salvi maneant.« A 47. tvczikknek szövege pedig következő: »Et ne dc caetero quispiam rusticorum, Seditiones in populo concitare; et praesertim puellas, et mulieres Nobiles violare praesumat; sed omnem successivam posteritatem illata propterea poena teneat; atque omne Saeculum agnoscat pariter, et