Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. III. Fejezet. A hűtlenség. — i44. §. 95 biró belátásától függne, hogy gyengébb, vagy súlyosabb büntete'st alkalmazzon ; de ha ez nincs benne, akkor aránytalan lesz a büntetés. Azt ajánlom, hogy az igazságtalanság kikerülése végett ezen §. végén, mint új kikezdés vétessék fel: „Ha enyhítő körülmények forognak fenn, vagy ha a tett maga csekélyebb mérvű, öt évig terjedhető államfogház mondandó ki." Molnár Aladár jegyző (olvassa a módositványt). Pauler Tivadar előadó: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur némi aránytalanságot lát az 1. és 4. pont közt, t. i. hogy az ép ugy fenyíttessék, a ki várat, várost, erdőt stb. ad át, mint az, a ki az ellenséget pénzzel, fegyveres erejének, hadi szereinek, vagy hadserege élelmi eszközeinek szaporítása által elősegíti. Észrevételem az, hogy itt e szakaszban mint a hűtlenség bűntetténél egyáltalában a fönyomatékot és büntethetőségének nagyobb mérvét a haza ellen irányzott ellenséges szándék, tehát a dolus speciális képezi. A ki hazaellenes szándékból, ellenséges indulatból, azon czélból, hogy az ellenséget s annak hadműveleteit segítse, e cselekményt elköveti: az kerül e büntetés súlya alá. Hogy akkor, a mikor az illető ezt tenni kényszerítve volt, erről szó sincs, azt az általános résznek beszámitását kizáró intézkedése kétségtelenné teszi. Azonfelül, ha ki is van mondva az életfogytiglan tartó fegyházbüntetése: megvannak a rendkívüli enyhítő körülmények, melyeket a biró minden alkalommal tekintetbe vehet. Meg van még a correctivum a kegyelmezésben is (Helyeslés.) és ennélfogva egy olyan kivételes, képzelt esetben, mint a képviselő ur akarja a törvénynek azon szigorát enyhíteni oly cselekményre nézve, a midőn valaki dolus malusból, roszakarat vagy ellenséges indulatból is a haza és a monarchia hadserege ellen ezt követi el, nem tartanám tanácsosnak. Más nemzeteknél is hasonlók az e részbeni intézkedések; itt van pl. a német birodalmi törvénykönyv, mely e bűntetteket épugy sújtja. Én nem tartom hazai viszonyainkat olyaknak, hogy mi ily büntettek irányában enyhébb büntetéseket szabjunk, mint a szomszéd nemzetek. Ajánlom a bizottság szövegezését. Zay Adolf: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az igen t. előadó urnák csak egy tényleges téves állítását igazítsam helyre Elnök: Ha szavai félremagyaráztattak, akkor szólhat a képviselő ur, de uj argumentumokat most már nem hozhat fel. Zay Adolf: Én ismétlem t. ház, hogy csak is egy az előadó ur által tett valótlan idézés helyreigazítása végett kívánok a t. ház kegyes engedelmével szét emelni. (Halljuk!) Elnök: Méltóztassék megengedni, én a dolgot nem tartanám olyan fontosnak, hogy e miatt fel kellene szólalnia, mert ebből könnyen praecedens keletkezhetnék, ha midőn valaki módosítást adott be, újból érdemleges felszólalásra engedtetnék meg a szó. (Helyeslés.) Somssich Pál: Oly esetben mégis meg lehet engedni. Elnök: Ha a t. képviselő ur szavai magyaráztattak volna félre: az ellen nincs semmi szavam, de ha új argumentumokat akar felhozni, az a házszabályokkal ellenkezik és igy én kénytelen vagyok kérni a t. képviselő urat, hogy szavától álljon el. (Helyeslés.) Csemegi Károly: A t. képviselő ur azt akarta talán mondani: hogy a német büntetőtörvénykönyv 90. §-ának utolsó előtti alineája szerint ha t. i. enyhítő körülmények vannak enyhébb büntetés alkalmazandó. Azt hiszem, hogy erre nézve a t. előadó ur már válaszolt, a midőn arra utalt, hogy az enyhítő körülményekre vonatkozó intézkedések ezen törvényjavaslatnak egész szerkezete és rendszere szerint nem az egyes büntetendő cselekményeknél, hanem az általános részben, a javaslatnak 90. és a bizottság által kidolgozott javaslatnak 92. §-ában foglaltatnak. Ennélfogva igen helyesen mondta a t. előadó ur, hogy ezen javaslat sem mellőzi az enyhítő körülményeket, hanem ellenkezőleg és sokkal általáno-