Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

76 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. III. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a magyar büntetötörvénykönyv javaslatáról átalánosságban. A büntető törvénykönyvi javaslat hazánk régen érzett szükségét pótolja. A törvénytárunkban előforduló, a kor viszonyai szerint egyes büntettek és azok büntetéséről rendelkező intézkedések elégtelenségét, teljesebb büntető törvények hiányát, már a XVII. században érezték. Annak érzése szülte III. Ferdinánd 1656. évi alsó-ausztriai büntető törvénykezési rendtartásának (Praxis criminalis) döntő befolyását bíróságaink gyakorlatára egész a XVIII. század végtizedéig. Az szolgáltatott okot, ezen hiány pótlására a XVIII. században történt több kísérletre, miről az 1715 : XXIV. t.-cz. által kiküldött országos rendszeres bizottság munkálatai, III. Károlynak az ország törvényhatóságaihoz intézett 1726. május 11-én kelt kir. rendelete, melyben azokat a jövő országgyűlésen tárgyalás alá veendő büntető törvénykezési rendtartás kidolgozására szólítja fel: „Ne secus iudicia in re sanguinis ideoque gravissima cum irrecuperabili incusatorum saepe damno arbitraria evadant" világosan tanúskodnak. E szűkség érzete indította dicső emlékezetű Mária Teréziát, ki oly sok üdvös reformnak vetette meg alapját, hogy 1752. július 11-én magyar büntető törvénykönyv kidolgozását rendelje el, mely rendeletének teljesítésére a kir. helytartótanács külön bizottságot küldött ki. II. Józsefnek 1787. ápril 2-án kihirdetett rendszeres törvénykönyvét ezen fejedelemnek saját leirata és az 1791 : XL. és XLI. t.-czikkek alkalmazáson kivül helyezvén, a büntető törvények szükségének érzetétől áthatott törvényhozás az 1791 : LXVII. t.-czikk által kiküldött országos igazságügyi választmánynak, rendszeres büntető törvénykönyvnek kidolgozását (Elaboratio Codicis criminalis) hagyta meg. Valamint a többi rendszeres munkálatok, úgy ezen munkálat országgyűlési tárgyalását is, az idők viszonyai megakadályozták. Az 1827 : VIII. t.-cz. újabb választmány kiküldetését rendelvén el, arra az 1791. évi munkálatok, nevezetesen a büntető törvénykönyv átvizsgálását is bizta. Annak munkálata az 1791-ikivel hasonló sorsban részesülvén, a mindinkább érezhetővé vált szükség és az európai büntető törvényhozás terén történt roppant haladások arra indították az 1839—40. országgyűlést, hogy a büntető és javító rendszer iránti javaslat kidolgozására az 1840: V. t.-cz. által, legjelesebb tagjaiból álló országos választmányt küldjön ki. A választmány által kidolgozott büntető törvénykönyvi javaslat: „Büszke emlékül maradand fen azon bámulatos haladásnak, melyet hazánk az 1827. évi javaslat óta a nyugati civilisatió vívmányainak, a jogrend és humanismus követelményeinek felismerésében, a tudomány megállapodásainak a fenforgó viszonyokkal való kiegyenlítésében tett." (Minist. Indokok 1. fent 23. 1.) Ezen a külföld dicsérő elismerésében részesült javaslat, az 1843—44. országgyűlésen tárgyalás alá vétetett, de az országgyűlés két táblája több fontos kérdésre nézve eltérő véleménynyel levén, országos végzés nem keletkezhetett, a javaslat királyi szentesítés alá nem terjesztetett. Fenmaradt tehát továbbá is azon állapot, melyet DEÁK FERENCZ 1840. évi követ-jelentésében oly jellemzően ecsetelt: „Büntető törvényeink nagy részben a hajdankornak elavult maradványai, melyeket már azóta sokféleképen változtatott a gyakorlat, úgy hogy jelenleg sem a büntetés nemére és nagyságára nézve, törvényeink biztos alapot nem nyújtanak és több esetben a bírónak személyisége szerint ugyanazon vétekért, ugyanazon körülmények között a büntetések fölötte különbözők és Önkényesek".