Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

64 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. — i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer. hatja, és a munkakedvet a fegyintézetben megkapván, annak hasznáról meggyőződve lévén, midőn e foglalkozást nagyobb sikerrel folytatja, mint mások, a kik a szükséges ismereteket nem szerezték meg, bizonyos hálaérzettel emlékezik vissza azokra, a kik ebben útmutatói, tanítói és javának előmozdítói voltak. Egy vagy két közvetítő intézetet lehetne felállítani nagyobb városok mellett azon fegyenczek számára, a kik nem tartoznak a földmíves osztályhoz : ezekre nézve természetesen épen a mechanikai mesterségben való kiképzés által fokoztatnának a rendszer előnyei. Ezek azon előnyök, melyeknek elérését, a fokozati rendszer behozatalától több valószínűséggel lehet reménylení, mint bármily más rendszer elfogadása esetében. Illusiokat mindazonáltal e tekintetben sem szabad táplálni. A javítás szükségszerű feladata a büntetési rendszernek; de más részről kétségtelen: hogy a büntetés valamennyi feladatai között épen ennek elérése a legbizonytalanabb. Több valószínűségi okok harczolnak egyik, mint a másik rendszer mellett; a tényleg bekövetkezett eredmények inkább látszanak igazolni ezt, mint amazt; de végre is azt, váljon az elért jó eredmények kizárólag a rendszer helyességének, vagy más, talán csak esetleges körülménynek, talán csak is vagy főleg egy rendkívüli kitűnő igazgatónak tulajdonitható, ezt csak a hosszú gyakorlat mutatja meg teljesen és kétségbevonhatlanul. A progressiv rendszer előnyei, ha mindaz bekövetkezik, a mit ettől joggal lehet reméleni, csak bizonyos arányban, s csak hosszabb idő elteltével lesznek érezhetők. Már maga azon körülmény, hogy valószínűleg hosszabb idő fog eltelni, mig börtöneink az új rendszer követelményei szerint lesznek átalakítva, legalább a legközelebbi jövőt illetőleg, a reménynek túlságos felcsigázása ellen és azok mérséklésére int. Bármely rendszer fogadtassák el, annak keresztülvitele hosszabb időt igényel; s ez úgy volt és igy van más országokban is. Poroszország közel egy százada már, hogy börtönei átalakításán dolgozik, s abbeli munkája még korán sincs befejezve. Erre nem elég magában a szükségelt pénznek bármily bőkezű felajánlása ; az intézetek felépítéséhez és felszereléséhez idő, és pedig sok idő kívántatik; de szükséges időt kell engedni a kormánynak, hogy az intézetek vezetésével megbízandó egyéneket kiképeztesse; hogy azoknak képességéről, hajlamairól, buzgalmáról és ügyszeretetéről egyik vagy másik alsóbb állomásra alkalmaztatásuk által magának meggyőződést szerezzen. Minden rendszer meghiúsul, minden költség, minden fáradság haszontalanná válik, ha a kivitel értelmetlen, vagy hanyag, vagy erkölcstelen emberekre bizatik. A mint igaz az, hogy a jó börtönrendszerre fordított pénzen az állam polgárai Önnön biztonságukat vásárolják meg, úgy másrészről bizonyos az is, hogy ez csak azon föltétel alatt érhető el, ha a rendszer helyes, és az azt kezelő közegek kitűnők. Az új rendszer szerinti intézetek tehát csak fokonkint a szükséges pénz, és az alkalmas közegek aránya szerint lesznek felállitandók; mely idő alatt börtöneink rendszerén lényeges átalakításokat nem tehetnénk. Mindazonáltal feladata lesz a kormánynak, ezen idő alatt is a lehetőségig segíteni a legkirívóbb bajokon; a mit helyes osztályrendszer által, a létező nagyobb börtönépületeknek centrális intézetekké átalakítása által bizonyos fokig el lehet érni. Ezen idő alatt alkalma lesz a törvényhozási tényezőknek, a kormánynak, s a társadalomnak a progressiv rendszer szerint szervezett egy, vagy két iutézetben figyelemmel kisérni magát e rendszert, ennek egyes elemeit, a gyakorlati kivitelt, s az általa elért eredményeket. Igen természetes, hogy a nagyobb mérvű fejlesztés, az ezután nyerendő tapasztalatoktól leend függővé téve. Az évenkint együtt levő törvényhozás mindig azon helyzetben lesz, hogy a szükségesnek mutatkozó változásokat elrendelheti, sőt végleg el is hagyhatja a rendszert, ha az a mi viszonyaink között netalán nem bizonyulna olyannak, milyennek az részint elméletileg helyes föltételei, részint pedig más országok tapasztalatai szerint mutatkozik. D) A határozott idejű szabadságbüntetés leghosszabb tartama. A törvényjavaslat 15 évre teszi a határozott időhöz kötött szabadságbüntetés legmagasabb tartamát ; a z 1843. évi javaslat 86. és 93. §-ai 24 évben állapították meg azt. A belga btkv. szerint az ilynemű legmagasabb büntetés 20 évig tart (1?. czikk), mely bűnhalmazat esetében a 62. czikk szerint 25 évre felemelhető. Az olaszországi progetto 17. czikke szerint 26 évre tétetik a leghosszabb tartam, bűnhalmazat esetében pedig 30 évre. Az ausztriai büntetőtörvénykönyv tervezete a képviselők házának 1870-ik évi megállapítása szerint, a határozott időhöz kötött szabadságbüntetés legmagasabb tartamát 20 évben állapította meg, mely idő a 72. §.