Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. —- 5. A büntetési rendszer, ü) A magán-, közös és ir börtönrendszer. 61 mip ez megtörténhetik, apróbb jutalmak által serkentessék a fogoly a jó viseletre s ez által gyökeret verjen lelkében a meggyőződés, hogy a leghathatósabb .od az életben mindennemű előny elérésére, a kötelességek pontos teljesítése, a munkásság és a jó viselet. Ez a behozott jegyrendszer által közvetittetik, a mi már magában szükségessé teszi, hogy az intézeti igazgatóság mindenik fogoly viseletét éber figyelemmel kisérje. A mint már eddig is kitűnik, e rendszer által a monoton elzárás tompa egyformasága helyébe élet és változatosság hozatik be a börtönök falai közzé; folytonos remény által ébren tartatik a fogoly lelki tevékenysége, fokoztatik a jóra, kilátásba helyeztetik az elismerés, a becsülés és a jutalom; de másrészről a terhesebb osztályokban maradás és a nyert jutalmak elvonása által, a roszviseletüeknek büntetéséről is gondoskodva van. 3. A közvetítő intézet (intermediate prisons) harmadik alkatrészét képezi a rendszernek, melybe a hosszabb időre elitélteknek körülbelül 75 %-a jut el. Ily intézet van Smithfielden Dublin mellett, melyben az iparüzleti mesterségek folytattatnak, a másik Luskbau. Dublintói mintegy négy mértföldnyire, hol a földmívelés és a kertészet űzetik; s a harmadik a corki kikötőben, hol kÖmives, ács, kőfaragó és kővágó munkával foglalkoztatnak a foglyok. Ez intézetek egyikében sem tartathatik több, mint 100 fogoly. Luskban hordozható vas börtönök szolgálnak hálóhelyiségekül a mezei munkások, valamint a felügyelök számára. Ezen intézetekben lehetőleg mellőztetik mindaz, a mi a börtönre emlékeztetne; minélfogva itt már a foglyok nem is járnak rabruhában, s a bánásmód is a szabad emberekkel való bánásmódhoz hasonló. A fegyelem ugyan itt is különös szabályok szerint tartatik fenn, mindazonáltal a legnagyobb gond fordittatik arra, hogy a fogoly magát lehetőleg szabadon érezze ; a miért is az ezen intézetben levők minden különös felügyelet nélkül dolgoznak és sétálnak. De kiváló gond fordittatik egyszersmind arra is, hogy a foglyok magukat illető szakfoglalatosságukban kellőleg kiképezzék, s hogy gondos, kiválólag gyakorlati irányú oktatás által előkészíttessenek a szabad életre. Fegyelmi büntetésnek a közvetítő intézetben nincs helye; mert a kinél egyszerű figyelmeztetés nem elegendő, az visszavitetik a korábbi munkafogságba. Egyik föelönye ez intézetnek, hogy a foglyok az igazgatóság közvetítése által gyakori érintkezésbe hozatnak a közönséggel, különösen a munkaadókkal, mi által bizalom gerjesztetik irányukban a közönségben, s a fogoly szorgalmas és rendes viseletének láttára, több hajlandóság mutatkozik a majdan szabad lábra helyezendő fogolynak felfogadására. A közvetítő intézet egyszersmind próbául szolgál a fogoly akaraterejének és Önuralmának megerösbitésére; mely czélból azok több rendbeli kísértéseknek is kitétetnek; egyesek elküldetnek a környékbe megbízásokkal, sőt az intézeten kívül teljesítendő munkákkal is megbízatnak. E közben tudtán kívül ellenőriztetik a fogoly, s a nélkül, hogy azt észrevehetné, viselete és cselekvése, sőt beszédje is figyelem tárgyát képezik. A közvetítő intézetben munkájuk után nagyobb jutalomdíjakban is részesittetnek a foglyok, mint az előbbi osztályokban. 4. A föltételes szabadságra bocsátás. Ha a fogoly itéletileg kiszabott büntetési idejének 2/3 vagy 4/6 részét a büntetési idő hosszúságához képest kitöltötte, s e kitűnő viselete folytán a közvetítő intézetbe jutván, magát ott is fedhetlenül viselte, s ha ezenfölül biztos kilátás szereztetik, hogy kiszabadulása esetére azonnal szolgálatot nyer, vagy élelméről egyébként gondoskodva van: ezen esetben, büntetésének hátralevő idejére, föltételes szabadságra bocsáttatik, vagyis ticket of leave mellett szabad lábra helyeztetik. A föltételes szabadság azonban korántsem egyértelmű a büntetés hátralevő idejének elengedésével, sőt ellenkezőleg, még mindig folytatása a büntetésnek, vagyis a legutolsó és legenyhébb stádiuma a szabadságbüntetésnek. Az ekként szabad lábra helyezett ugyanis, személyes szabadságában több irányban van korlátolva; tartózkodási helyét be kell jelentenie a felsöségnek; rendőri felügyelet alatt áll; időszakonként kötelezve van magát jelenteni, s viselete és cselekvései tekintetében a kivánt felvilágosításokat adni. A rendőri hatóság és a fegyházi igazgatóság, folytonos élénk Összeköttetésben lévén egymással, az utóbbi rendes tudósításokat nyer a szabad lábra helyezettről, de ez által alkalma is van tanácscsal, útmutatással támogatni, azaz felügyeletét a legnemesebb értelemben gyakorolni. Joga van azonban a főigazgatóságnak, ha az elbocsátott egyén a szabályokat áthágja, ha veszedelmes társaságba lép, vagy ha kihágást követ