Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

58 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. A mint beesteledik, az ege'sz e'pületen át folytonos kopogás hallatszik, s a foglyok úgy közlekednek egymással, mintha táviratoznának. Még a legyezöalakú sétaudvarok falain át is társalognak egymással. A magánelzárás hosszú tartama ellen felhozott érvek ezen büntetésnek az emberre szükségszerüleg gyakorlott hatásából származván, átalánosak; s kisebb vagy nagyobb mérvben, rövidebb vagy hosszabb idö alatt, ugyanazon jelenségek mutatkoztak mindenütt, a hol e büntetési mód behozatott, s fognak is mutatkozni, a hol ez jövőre behozatnék. Nem csoda tehát, ha Olaszországban ugyanazon okokkal látjuk megtámadva e rendszert, a melyek a német birodalomban, legalább részben, a tartam rövidítésével, a rendszer megváltoztatására vezettek. Az olasz büntető törvénykönyv előkészítésével megbízott kir. bizottság börtönügyi osztálya ugyanis elvből mellőzte a büntetési idö egész tartamára kiterjedő magánfogságot; a bizottság másik osztálya azonban, 6 szavazattal 5 ellen, az ellenkező véleménynek adott túlsúlyt. Ezek folytán PISANELLI az összes bizottság elnöke s azelőtti igazságügyminister, a következő nagyfontosságú nyilatkozattal lepte meg a bizottságot, hogy „mindenki, a ki az ország büntető intézeteinek állapotát ismeri, kénytelen beismerni, hogy még az esetben is, ha az állam el volna határozva, az ezen czélra szükséges roppant nagy költségeket viselni, félszázad nem lenne elegendő idö a szükséges számú büntető intézetek felállítására." A bizottság távol volt tagjainak később adott szavazata, s de FALCO igazságügyministernek nyilatkozata folytán az előbbi határozat kisebbséggé változott, s azzal ellenben határozattá lett, hogy „a büntetési idö nem egész tartama töltendő magánelzárásban." Ehez képest a második bizottság megváltoztatván, a törvényjavaslatnak az első bizottság által elkészített ide vonatkozó intézkedését, az átvizsgált szöveg ekképen formuláztatott: „Az életfogytig, vagy a határozott ideig tartó fegyházra (reclusione, az előbbi javaslat szerint : ergastolo, a legsúlyosabb nemű szabadságbüntetés) elitéltek, azon órákban, melyekben nem dolgoznak, vagy sétára nem bocsáttatnak, a külön rendszabályok szerinti magánzárkákban különíttetnek el egymástól." A közös munka és együttes séta képezi tehát a rendszert, vagyis a fegyenczek, a napnak legnagyobb részét közösségben töltik, ugy hogy tulajdonképen csak éjre különittetnek el a magánzárkákban. Ausztriában is nagyon behatólag tárgyaltatott a börtönrendszer kérdése. Az 1873-iki büntető törvénykönyv tervezete a közös rendszert, a képviselőháznak 1868-ik évi jelentése és módosításai pedig a magánrendszert vették alapul; az igazságügyministernek a képviselőház módosításai ellenében előterjesztett újabb módositványa, a magánelzáratás maximumául 4 évet túl nem haladható tartamot állapított meg, melyhez az alsóháznak 1870-ik évi bizottsága is hozzájárult. Ennek folytán az 1870-ik évi febr. 21-én a képviselők házához beterjesztett bizottsági javaslatnak 26. §-a ekként szól: „Wenn im Urtheile auf eine höchstens 4-jahrige Freiheitsstrafe erkant wurde, so soll dieselbe, soweit es die vorhandenen Ráumlichkeiten gestatten, in Einzelhaft abgebüsst verdén. „Zeitliche Freiheitsstrafen von langerer Dauer konnen unter der gleichen Voraussetzung theilweise in Einzelhaft vollstreckt werden, es darf jedoch in diesem Falle die Einzelhaft, auch mit Unterbrechung, im Ganzén die Dauer von vier Jahren nicht übersteigen, wenn der Strafling nicht selbst die fernere Belassung in Einzelhaft begehrt." Az elősorolt, s tapasztalatokon alapuló indokok, a törvényhozások intézkedései, a kormányok és bizottságok véleményei, nem maradhattak befolyás nélkül a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a javaslatba hozandó börtönrendszerre nézve. A törvényjavaslat ez okok alapján mellőzte a szabadságbüntetés egész tartamára kiterjedő magánelzárást; fentartva mindazonáltal c büntetési módot, mint egyik leghatékonyabb elemét és részét az elfogadott és javaslatba hozott szabadságbüntetésnek. Az egész szabadságbüntetésnek magánelzárásban tölthetése, csupán a 42. §.