Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. - 5. A büntetési rendszer. 0) A magán-, közös és ir börtönrendszer. 55 tart, mint a kelleténél nagyobb szigort. Az a helyes elv, mely szerint a fogoly megtanittatik arra, hogy ö a társadalom ellen vétkezvén, ezért bűnhődni tartozik, s komoly ellentétek helyzetébe hozatik, a melyből saját erejének megfeszítésével kell kibontakoznia. Arra kellene tehát mindenik börtönrendszer módozatainak irányulniok, hogy a fogoly ezen erőmegfeszitésre szorittassék; mert a fegyelem valósággal soha sem hathat javitólag, ha nem sikerül a fogoly akaratának megnyerése." Ez a londoni congressus bizottságának jelentése, s a congressus átalános meggyőződésének kifejezése. Szembetűnő, hogy a magánrendszer egy szóval sem ajánltatik, mig másrészről „a szabadság megszorításának fokozatos enyhítése" és „az előrehaladó, a progressiv, osztályozás", mit a bizottság minden helyes börtönrendszer nélkűlözhetlen föltételének állit, az egész szabadságbüntetésnek magánelzárásban töltésével nem egyeztethető össze. A magánrendszer alapeszméje kétségtelenül helyes. A teljes elkülönítés, mely lélektanilag kikerülhetetlenné teszi, hogy a tettes Önmagába szállva múltjának és cselekvésének undok voltát felismerje : az emberi természet és a javulás föltételeinek megfigyeléséből származik. De hibája e rendszernek, hogy csupán szenvedőleges hatást idézvén elő, cselekvő erőre nem ébreszti az akaratot és ennek tevékenységét sem nem irányozza, sem nem fokozza. Ebből származik a hosszú ideig magánelzárásban tartott egyéneknek szellemi eltompulása, a lélek működésének az idő aránya szerinti gyöngülése ; s ebből következik, hogy a hosszú ideig magánelzárásban tartott egyének szellemileg tehetetlenekké, s a véletlen játékszerévé válnak. De tagadhatatlan ezen rendszernek ártalmas befolyása a letartóztatottak egészségére is. WICK, a dreibergi fegyház igazgatója úgy nyilatkozik, hogy az egészséges és fiatal fegyenczek is, kiket a magánzárkákból külső munkára bocsájtottak, a fogság idéje alatt annyira elgyengültek, hogy kezdetben a külső munkánál térdük megcsuklott és roszul lettek. A rendszernek felismert káros hatásai eredményezék azon sokféle korlátozásokat, melyeknek az alá van vetve. A magánrendszer legkövetkezetesebb védői is elismerik azt, hogy a szabadságbüntetést a magánrendszer szerint nem lehet egyaránt végrehajtani. Ennek következtében kivétetnek a magánfogság alól: 1. a szellemileg korlátoltak és a gyönge elméjűek; 2. az érzéki, vagy szervi fogyatkozásban szenvedők, a vakok, vagy rövidlátók, a süketek stb.; 3. a beteges testalkatúak, nyavalyatörésben szenvedők, a szélhüdöttek, vagy oly testi fogyatkozásban szenvedők, mely őket a munkára képtelenekké teszi. A magánrendszeren tett módosítások között a leglényegesebb az, mely a munkát és a foglyok érintkezését a fegyház felügyelő-személyzetével rendszeresiti. Ezen érintkezés szükségesnek ismert mérséklése lévén a magánelzárásnak: mindazok kiveendök a magán elzárás alól, a kikkel a fegyházi felügyelő-személyzet nyelvük nem tudása miatt nem érintkezhetik. Belgiumban épen ez okból a magánzárkákba csak azon elitéltek vétetnek fel, a kik testileg és lelkileg tökéletesen egészségesek, és a kik értik azon nyelvet, a melyen a felügyelő-személyzet beszélni képes. A kivételek e nagy csoportjai a leghívebben tanúsítják, hogy a rendszernek egészségügyi tekintetben ártalmas következményeitől mennyire tartanak annak leghívebb barátjai is. A munka és a látogatás a fogoly testi és szellemi épségben maradásának lényeges föltételéül ismertetvén fel, a munka által egyéb czélokon kivűl az is elérhetőnek tartatik a rendszer hivei által, hogy a foglyot szórakoztassa és testileg is erösbitse. Ez azonban legtöbbnyire csak gépies munkát képes végezni, mely lelkét nem foglalkoztatja; és igy nem vonja el öt sem a netalán felébredő bűnös forralatoktól, sem a lelkiismeret furdalásaitól. Mindkettő ellen rendes bútor gyanánt az új testamentom egy-egy példánya, egy ima- és egy énekeskönyv adatik a zárkába. Csakhogy a szerencsétlenek közül hányadik tud olvasni? s hányadiknak van kedve e könyveket kezébe venni? Fenmaradna még a