Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

48 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. rendszernek alapgondolatából származó folyományok, melyeken a jól felfogott humanismus jellemvonásai határozottan felismerhetők. De nem ritkák azon esetek sem, melyekben a büntetési tétel enyhébb a jelen törvényjavaslatban, mint azl843-ik é v i b e n. A büntetési tételekről és azoknak más országok büntető törvényeivel, valamint az 1843-ik évi törvényjavaslatnak ugyanazon bűntettre vagy vétségre megállapított büntetési tételeivel való összehasonlításáról tüzetesebben csak a részletes indokolásban leend szó. Ez alkalommal csak az jegyeztetik meg, hogy mig a humanismus iránti tekintet éber figyelem tárgyát képezte: úgy másrészről a különnemű szabadságbüntetésekben, azok legkisebb úgy, mint legnagyobb mértékének a törvény általi meghatározásában, vagyis a viszonylag határozott rendszer követésében, végre a közvetítő intézetbe szállítás és a föltételes szabadságra bocsájtás föltételeiben, valamint az ezen kedvezmények elvonhatásában: megtalálhatók az igazságos retributionak a kellő szigort követelő elemei is. A helyes büntető rendszer csak is sokféle tényezőnek felismeréséből, s mindegyik tényező természetének és hatása föltételeinek átertéséböl és helyes alkalmazásából származhatván: mindenekelőtt a megállapittatni javasolt büntetési nemek megbirálása, illetőleg az azok javaslatba hozatalánál irányadó indokok előterjesztése válik szükségessé. Ezek között a legkiválóbb érdeket költi fel a halálbüntetés fentartása avagy eltörlése. A) Halálbüntetés. Igazságos neme-e a büntetésnek a halálbüntetés? Szükséges-e ezen büntetés? E két kérdésbe foglalható egybe a tárgy fontosságának megfelelő azon nagyszerű küzdelem, mely egy század óta foglalkoztatja a bölcsészeket, a theologusokat, az államférfiakat s a jogászokat, s mely mai napig sem lévén befejezve, megújul mindannyiszor, valahányszor vagy új törvénykönyv létrehozatalánál a törvényhozásnak állást kell foglalnia e kérdésekkel szemközt, vagy egy tényleges eset, vagy egy nyilvánosságra bocsájtott vélemény, vagy valamely törvényhozó testületben tett indítvány alkalmul szolga^ a küzdelem újabb felvételére. * Az 1843-ik évi magyar törvényjavaslat mellőzte a halálbüntetést. A tárgy nagy élénkséggel, alapossággal, nagy tudománynyal és a szónoki tehetség legfényesebb manifestatióival vitattatott az országgyűlésen. E viták nagyszerűsége messze túlszárnyalta hazánk határait, s hazánkra irányozta Európa legkiválóbb tudósainak figyelmét. A belgiumi büntető törvénykönyv készítésére kiküldött bizottság kitüntetéssel emlékezik meg az ottani igazságügyministerhez 1849-ik évben intézett, s ez által a törvényhozás elé juttatott előterjesztésében, Magyarországnak e nevezetes országgyűlési vitáiról, s azokban részt vett jeles férfiairól. „Azon országok között, — mondá a jelentés — a melyekben a halálbüntetés eltörlésének kérdése tárgyaltatott, Magyarország különösen megérdemli a criminalista és a törvényhozó figyelmét." A kérdés lényegére nézve azonban nem jutott a belga bizottság azon megállapodásra, mint a magyar országgyűlés, s rendkívüli gonddal és nagy tudománynyal készített jelentésében a halálbüntetés kérdésének, a művelt világ minden országában létező állását és történetét kifejtvén, saját véleményét következő sorokban foglalja össze. „Ha a polgárosodás haladásával igen ritkák lesznek a gyilkosságok, a közvélemény nem lesz késedelmes Belgiumban sem a halálbüntetés eltörlése iránti nyilatkozatának kifejezésében, a mint ezt kifejezte Toscanában; és ez esetben sietni fog a törvényhozás, hogy a rettentő büntetést kitörülje büntető törvénykönyvünkből. Ha mi tehát védelmezzük a halálbüntetést, ez nem azt jelenti, mintha mi annak végleges és föltétlen fentartását kivánnók. Mi reméljük, hogy hosszabb késedelem nélkül el fog érkezni a nap, melven a