Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

f. Ministeri indokok. — 4. A hármas felosztás. — A beosztás. 3!) 4. Á hármas felosztás. — A beosztás. I. A törvényjavaslat a bűntettekről és vétségekről rendelkezvén, a rendőri kihágások pedig külön törvényjavaslat tárgyaiul lévén fentartva, e szerint a hármas felosztás fogadtatott el. Minthogy ennek ellenében az 1843-iki javaslat csupán bűntetteket és kihágásokat ismer, és igy a kettős felosztás rendszerén alapul, szükségesnek látszik azon okokat megjelölni, melyek a most követett rendszer elfogadására befolyással voltak. Alig van kérdés, mely világosabb bizonyítékot nyújtana arra nézve, hogy egy törvényhozás sem áldozza fel a gyakorlati czélszerüséget, a pusztán theoreticai következetességnek, mint épen a büntető törvénykönyv felosztásának kérdése. Különösen a németországi tudósok között sokan támadták meg a hármas felosztást, azt elvtelennek, ferdének s túlszigorra vezetőnek állítván. És mégis a tapasztalás azt igazolja, hogy az irányul szolgálható államok új büntető törvénykönyvei s törvényjavaslatai, minden elméleti megtámadás, minden elvtelenségi vád daczára, a hármas rendszert voltak kénytelenek elfogadni. Az 1867. évi október hó 15-én hatályba lépett belga törvénykönyv, a németországi büntető törvénykönyv, az olaszországi s az ausztriai törvényjavaslatok mind a hármas rendszert fogadták el. Ez már magában is elég erős bizonyítéka a rendszer fölényének s gyakorlati czélszerüségének; mert nem lehet megtagadni már magának azon egyetlen ténynek nagy fontosságát, mely Európa legkiválóbb nemzetei egyező felfogásában nyilvánul; s egyébként alig lehetne érteni, hogy ennyi nagy állam kitűnő jogászaival, jeles államférfiaival, a kiknek elég képességük és alkalmuk is volt mind elméleti, mind gyakorlati szempontból, tüzetes figyelem tárgyává tenni a kérdést és annak horderejét, legújabb törvényhozási müveikben is, nem az annyira kiemelt kettős, hanem a sok oldalról megtámadott hármas felosztási rendszert állapította meg. A hármas felosztás az elvtelenség vádjával támadtatik meg. Az mondatik, hogy a bűntett ép űgy, mint a vétség egyik tényezője a szándék lévén: ezen közös criterion, az ez alá eső cselekményeknek két részre osztását nem engedi meg. Nincs jogosultsága a felosztásnak, mert hiányzik a vétség ismertető jellege. Ezen állitások, legalább theoreticailag, helyesek volnának, ha csakugyan a szándék képezné mindazon cselekmények és mulasztások egyik elemét, melyek a büntető törvénykönyvekben bűntettekké és vétségekké minősíttetnek. Ámde itt van „a gondatlanságból" elkövetett cselekmények és mulasztások meglehetős száma is és ezeket nem tartják a vétségek közül kizárandóknak a kettős felosztási rendszer szószólói; a két külön tényező-elem fenmaradna tehát még az esetben is, habár mindkét nemű cselekmény egy genericus elnevezéssel jelöltetnék meg. Az egységes elnevezés tehát nem szüntetne meg s nem is fedné el az ez alá foglalt cselekményeknek két külön benső tényező elem szerinti különbségét. A logicai következetesség e szerint, melynek a gyakorlati czélszerüség alárendeltetik' nem éretnék el. Nem uralkodnék egy elv, nem egy eszményi elem az egész területen, s a különbség csak az lenne, hogy mig a hármas felosztás mellett vannak vétségek, melyek csak szándékosan, és olyanok, melyek gondatlanságból követtetnek el, a kettős felosztás esetében eltűnnék ugyan azon elnevezés: „vétség", de helyébe jönnének a kétféle büntettek, a mihez hozzáadva a kihágásokat, a hármas felosztás más alakban és más causa divisionis szerinti osztályozással újra elöállana. Fontosabb és gyakorlati hatással birna azon ellenvetés, hogy a hármas felosztás igazságtalan szigorra kényszeríti a törvényhozót. Ezen ellenvetés a franczia code pénalra alkalmazva jogosultsággal birt, de jelentősége erre vonatkozólag is az 1832-ik és 1835-ik évi törvények meghozatala óta sokkal csökkent: mig az újabb büntető törvénykönyvek és törvényjavaslatok a büntettek és vétségek, valamint az ezekre nézve megállapított külön büntetési nemek, vagy büntetési mérvek közötti