Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 3. A törvényjavaslat tartalma. 31 hogy mindkét esetben csupán megelőzni czéloztatik az azokból származható nagyobb veszély, a hivatali hatáskör netaláni bűnös felhasználása. Az ilynemű cselekmények azonban a vétségek között ritka kivételt képeznek, mig a megelőzés, a kihágásoknak rendszerinti lételeme. A legnyomatékosabb okot azonban a rendőri kihágásoknak külön törvéfiybe foglalására az képezi, hogy az átalános résznek leglényegesebb szabályai, a törvényszegések ez eseteiben nem alkalmazhatók. Már maga azon tekintet, hogy nem valamennyi kihágás határozható meg a törvény által, s fontos érdekek kívánják, hogy az e téren gyakran változó szükségeknek a törvényhozás nehézkes apparátusának mozgásba tétele nélkül is rögtön, a midőn t. i. a szükség beáll, a megfelelő intézkedések által eleget tenni lehessen, ezen tekintet (figyelemmel a kormány rendeleti, a törvényhatóságok és községek statutarius jogára) szerves rendszerét követeli oly megállapításoknak, melyek következtében a törvényben különösen meg nem határozott büntető rendelkezés is a törvényben találja jogosultságát, de egyszersmind jogosultságának határvonalait is; nehogy a különböző hatóságok ilynemű intézkedései egymás között, vagy ezek a törvénynyel összeütközésbe jöjjenek. Ezen egy körülmény is eléggé igazolja, hogy a jelen törvényjavaslatnak egyik legcardinalisabb tétele, a 2-ik §. első bekezdésében kifejezett nagy elve a kihágásokra nem alkalmazható ; és e helyett oly szabályok veendők fel a kihágásokról rendelkező törvényben, melyek az imént megjelölt hatósági köröket tüzetesen körvonalozzák. Megváltoztatandó a kihágásokra való tekintettel a 9-ik §. intézkedése is ; mert a törvényjavaslat II. fejezetének legtöbb szabálya a kihágás eseteiben helytelenségeket eredményezne ; ezenfölül pedig a büntetésekről szóló III. fejezet is, egészen más határozmányok által helyettesítendő. Mellőzve a részleteket, a következő két alaptétel is eléggé mutatja a büntető törvénykönyv átalános rendelkezéseinek alkalmazhatlanságát a kihágásokra: 1. a kihágás kísérlete nem büntetendő; 2. a bűntettnél mindig, a vétségnél rendszerint a szándék képezvén a büntethetőség alapföltételét, a kihágások természete ezzel épen ellentétes szabály felállítását követeli, t. i. hogy „a mennyiben a törvény, vagy rendelet, vagy statútum valamely kihágás büntethetőségére nem kívánja, hogy az szándékosan követtessék el, a gondatlanságból elkövetett kihágás is büntetendő". Ezen fontos okok figyelembevétele eredményezte azt, hogy már a jelen század negyvenes éveiben, s azóta is, számos állam büntető törvényhozása külön büntető törvénykönyvben intézkedett a bűntettekről és a vétségekről, mig a kihágásokra nézve szintén külön törvényt alkotott. E rendszert követte például az 1839-ik évi javaslatánál a badeni kormány, s ezt emelte érvényre az 1845-ben szentesitett, de hatályba csak 1852-ik évben lépett badeni büntető törvénykönyv, melynek ezen rendszerét valósította meg az 1863-iki rendőri büntető törvénykönyv. — Az 1861-iki bajor büntető törvénykönyv, némi módosítással ugyanazon rendszert követte; a módosítás abban áll, hogy némely oly büntetendő cselekményeket, melyek jogsérelmet képeznek, az okozott kár csekélységénél fogva kihágásoknak minősített, mint például az egyszerű, sem a 274—276.,sem a 282. czikkek alá nem eső, 10 frton aluli lopást; a 10 frton aluli egyszerű csalást; a könnyű testi sértést stb.; mig a jogsérelmet nem képező kihágásokról, úgy mint Baden külön rendőri büntető törvénykönyvben intézkedett. — Az 1855-ik évi augusztushó 11-én kihirdetett, s 1856-ik év októberhó 1-sö napján hatályba lépett szászországi büntető törvénykönyv szintén nem tartalmazza a kihágásokat. — Az ausztriai büntető törvénykönyv tervezete is csupán a bűntettekre és a vétségekre terjed ki, s a kihágások külön rendőri büntető törvénykönyvnek vannak fentartva. — Külön törvénybe foglalják a rendőri kihágásokat l