Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

r. Ministeri indokok. — r. Bevezetés. — 2. Az alapelv. 27 hibák kijavítására, egyes fogalmak tüzetesebb meghatározására, egy vagy másik esetben a büntetésnek fölebb emelésére vagy leszállítására azon változások, melyeken ezen tervezet átmenend, mielőtt reá vonatkozólag a törvényhozás valamennyi tényezőjének megnyugvása eléretik: az igazságügyminister minden hazafival közös örömmel fogadandja azon minden egyéb tekintetet fölülmúló eredményt, hogy javaslata alapul, vagy legalább alkalmul szolgált, a jogrend, az állami és az egyéni biztonság megszilárdítását eszközlö büntető törvénykönyvnek mielőbbi megalkotására. Midőn az igazságügyminister a büntető törvénykönyv megalkotása mellett, egy szersmind annak mielőbbi megalkotását is kiemeli; a feladat sürgősségének teljes ismeretével, a törvényhozás bölcseségébe helyezi azon reményét, hogy ennek sikerülend feltalálni azon szerencsés módot, mely által a tárgyalások alapossága összhangzásba fog hozatni a sürgősségnek nálunk fölötte fontossá vált követelményeivel. Különben is a sehol el nem ért tökély utáni törekvés megnyugvást találhat abban, hogy a csaknem szakadatlanul munkálódó törvényhozás, a törvény hatályba lépte után is, sőt akkor már a gyakorlat által nyújtott biztossággal kijavíthatja annak egyes hibáit, s eleget tehet azon szempontoknak, melyek most a pillanat egyik fő exigentiájának: a sürgős szükségnek alárendeltetnek. 2. Az alapelv. Az átalános indokolásnak tulajdonképeni tárgya: a törvényjavaslat elveinek, rendszerének és uralkodó szempontjainak megjelölése és igazolása; ezek között természetszerűleg az első helyet foglalja el az alapelv, melyen a több részre oszló organicus munka alapul, s mely a legfontosabb intézkedéseinek létokát képezi. A büntető törvénykönyvek nem határozzák meg ugyan az alapelvet, a melyből származnak; mindazonáltal alig van a müveit Európa államaiban oly rendszeres büntető törvénykönyv hatályban, a melynek tervezésénél nem vétetett volna alapul egy az egészet átható, uralkodó elv, s melynek határozványai, különösen pedig büntetési rendszere nem ezen alapelvtől nyerték volna jellemüket. SZALAY LÁSZLÓ az 1843-iki magyar büntető t. k. javaslatról irt jeles értekezéseinek több helyén, az igazságot és a jogos érdekek oltalmazását jelöli meg a javaslat alapelvéül; a mely két elemben kimerítőbb formulázással, az 1840: V. t. cz. czímfeliratául (A büntető és javító rendszer kidolgozására országos választmány küldetik ki) szolgáló irányeszme van kifejezve. Ugyanezt hangsúlyozza a törvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmánv jelentésének több helyén, nevezetesen a börtönrendszerről folytatott tanácskozmányokról felvett jegyzökönyvekben. A jelen törvényjavaslat alapelve ugyanaz, melyet az 1840: V. törvényczikk elfogadott, s mely nagy tudósunk szerint az 1843-iki javaslat alapelvét képezte. Nem az absolut, sem a relatív theoria; nem az erkölcsi igazság elve magában és igy nem is egyedül a bűnhődés; de nem is magában a hasznosság, vagyis sem a visszarettentés, sem a megelőzés, sem pedig önállólag a javítás, sem egyike azon külön-külön czéloknak, melyek a relatív elméletek kizárólagos czéljai gyanánt ismeretesek. A jelen törvényjavaslat elődjéhez csatlakozva, az igazság és a hasznosság egyesitett elveiből képezett alapelvben gyökerezik; készítésénél és megállapításánál az egyesítési alapelv szolgált irányul: „la theorie complexe", mint HAUS, „Die Vereinigungstheorie", mint azt a német criminalisták és ezek között BERNER, nevezik. Az absolut igazság, az erkölcsi igazság elmélete, nem fogadható el a büntető törvény alapelvéül; mert ha mindaz, a mi erkölcsileg beszámítható, a mi ezen tekintetből megrovást érdemel, vagy erkölcsi undort ébreszt, a polgári hatalomnak büntető hatósága alá vonattatnék: akkor már a rosz szándék önmagában, annál inkább pedig a bűntett véghezvitelére irányzott előkészületi cselekmények, büntetéssel volnának sujtandók.