Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

320 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. tökéletesen oly egyének, kik a társadalomnak szabadon és minden kétely nélkül visszaadhatok legyenek. Azoknak kell, hogy bizonyos tartózkodó viszonyban álljanak azon igazgatóval, a ki adandó alkalommal, adandó esetben büntetéssel sújthatja őket, ha fegyelmi kihágást követtek el, t. i. oly büntetéssel, hogy visszaküldhesse a börtönbe. Malmost ha a felügyelő bizottság a 46. §. szerint nem olyan, hogy az pl. egy hét alatt vagy egy hónap alatt összehívható legyen: én nem tartom a többi fegyenczekre nézve, különösen nem tartom czélszerünek azt, hogy az illető egyén, a ki fegyelmi vétséget követett el, ne lehessen megtorolható a visszaküldéssel legalább egy pár hétre, hanem hogy addig mindig ott legyen a közvetitö intézetben s ne érje el a súlyosbítás rögtön akkor, midőn az illető fegyelmi vétséget követte el. En tehát t. ház a §-t, mert merevnek tartom, nem fogadhatom el az előterjesztett szerkezetben; de nem merek addig menni czélszerüségi szempontból, a mennyire ment t. képviselőtársam Irányi. Azért a következő módosítást vagyok bátor a t. háznak ajánlani: „E helyett: „visszakűldetni" tétessék : „visszaküldhetö". Csemegi Károly, államtitkár: Elfogadom a beterjesztett módosítást. Elnök: Legelőször felteszem a kérdést: elfogadja a t. ház a 47. §-t a bizottság szövegezése szerint? (Nem fogadjuk el!) Nem fogadtatik el. Most Gulner Gyula képviselő ur módositványát kell szavazásra feltennem, mint a szöveghez legközelebb állót, s kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát kérünk!) Méltóztassanak azok felállani, kik nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség Gulner Gyula módositványával a szakaszt elfogadja, s igy Irányi Dániel módositványa mellőzve van. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 48. §-t.) Molnár Aladár: Csupán egy oly kifejezés megváltoztatására vagyok bátor felkérni a t. házat, mely e szakasztól kezdve gyakran előfordul a javaslatban, és melynek meggyőződésem szerint a magyar nyelv természeténél fogva egészen ellenkező értelme van, mint a mi itt vele mondatni szándékoltatik. Ez a kifejezés „szabadságbüntetés". A magyarban fegyházbüntetés alatt azt értjük, hogy valaki fegyházzal büntettetik, botbüntetés alatt, hogy bottal, és igy „szabadságbüntetés" alatt, hogy szabadsággal bűntettetik: ezt pedig nem akarja a javaslat mondani. Azért kérném, méltóztassék e szót úgy e szakaszban, mint másutt e javaslatban mindenütt kihagyni és azon kifejezést használni az illető szakaszokban, mely azt leginkább kifejezi. Azért, mert a németben „Freiheitsstrafe" alkalmazható mindezen szakaszokban: nem következik, hogy ugyanezen gondolatot a magyarban egy szóval kelljen kifejezni, mert lehet ezt mással is tenni. (Halljuk a positiv javaslatot.) E szakasznál például tökéletesen helyettesíthető e szóval „fogságbüntetés", mert ennek vannak különböző nemei, mint a börtön és fegyház. Meglehet másutt máskép lehet kifejezni. A németben a Freiheitsstrafe alkalmazható, a magyarban ellenben a szabadságbüntetés nem. Bátor vagyok ennélfogva a t. házat kérni, hogy a 4 8. § ban e kifejezés helyett „szabadságbüntetésre" tétessék „f o g s á g b ü n t et é s r e". Csemegi Károly: Ne méltóztassék elfogadni ezt a szót „fogságbűntetés", mert ez egy technikai kifejezés, azt egy bizonyos meghatározott büntetésekre alkalmazzuk, ez pedig zavart okozna. A mi a szabadságbüntetés kifejezését illeti, mi ez által azt akartuk kifejezni, hogy megbüntettetik valaki szabadságában, azaz szabadságának elvétele által, épúgy, a mint azt mondjuk, „pénzbüntetés". Ha azonban azt méltóztatnak gondolni, hogy „szabadságvesztés" büntetését lehetne tenni: én azt is elfogadom. (Marad.) Simonyi Ernő: Én azt hiszem, hogy azon fogalom „szabadság", a magyar nyelvben büntetést soha sem jelenthet. Lehet, más nyelveken jelenthet büntetést, de a magyar nyelvben azon fogalom: szabadság, büntetést nem jelenthet soha; de igenis az, hogy „szabadságvesztés". Önök nem mondják, hogy hivatalbüntetésben elmarasztalandó, hanem