Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. 20. §. A képviselőház tárgyalása. Halálbüntetés. 229 mely azonban minálunk most szándékoltatik ismét törvénybe iktattatni. Miért mindezen különbség nálunk? Megfelelnek erre az indokolásnak következő szavai: „Tekintve Magyarország közbiztonsági viszonyait nem lehet mondani, hogy azon büntetés, melyre csaknem mindenütt szükség van, Magyarországon szükségtelen." Vagyis miért nincs eskűdtszéki intézményünk, miért nincs közvetlenségre és szóbeliségre fektetett peres eljárásunk, miért nem lehet megszüntetni nálunk a halálbüntetést? Azért, mert viszonyaink mind ezekre éretlenek. Én ezt túlságos félénkségnek, sőt — bocsánat a kifejezésért — gyámoltalanságnak tartom. Most üssük fel csak a történelmet. Angliában a Habeas Corpus Acta be lett hozva 1678-ban, a jury visszavezethető a 11-ik századba. A 12-ik században hozták be a bizonyítási juryt. Francziaországban a szóbeliségre fektetett eljárás, az esküdtszékek régi dolgok. A halálbüntetés meg lett szüntetve Ausztriában a mult században. Toscanában szintén. Kérdem, a mivelödési viszonyok nálunk nem állnak-e ma ott, a hol állottak Angliában a 12-ik században, Francziaországban szintén az előbbi századokban, Ausztriában a 18-ik, Toscanában szintén a 18-ik században? Ezt ugyan állítani nem fogja senki. És hogy ha meg nem ártottak az említett intézmények amazoknak akkor, kétségtelenül nem fognának azok ártani nekünk sem ma. Egyébiránt én itt az ok és okozat közti zavart észlelem. Intéző férfiaink átalában azt mondják, hogy azért nem lehet nálunk életbe léptetni szabadelvű intézkedéseket, mert a mi műveltségi viszonyaink erre nézve kevéssé fejlettek. Én azt hiszem, hogy a mi műveltségi viszonyaink azért nem haladnak kellőleg előre, mert késnek életbeléptetni szabadelvű intézményeket. A szóbeliség elvére fektetett eljárás például a feleket közelebb érintkezésbe hozván a bíróval, ez által a nép oktatója lesz, és ápolója a nép jagérzületének; az esküdtszék bele vonja a polgárokat az igazságszolgáltatásba és a jog követésében gyakorolja azt. (Helyeslések.) Én hiszem, hogy ezen intézmények egy évtized alatt előbbre vinnék a nemzetet, mint a létező eljárások egy évszázad alatt. És mit mondjak a halálbüntetésről, annak vaditó hatásáról a népre? Irtóztató rémkép vési be magát emlékezetünkbe minden kivégzés láttára. De még magánál a kivégzésnél irtóztatóbb látni a tömeget, mily elvetemedett könnyelműséggel nézi ezen executiót. Angolországban egy anya fiához következőkép kiáltott, midőn az átadatott a bakónak: „Fiam, reménylem bátran fogsz meghalni, mint apád !" Rómában a halálbüntetések végrehajtását farsangra hagyták, a nép számára farsangi játéknak. E szerint tehát a halálbüntetés közvetlen hatása az, hogy a népben az élet becsét alább szállítja, a nép érzületét elvadítja, s így ellenkezője éretik el általa annak, a mi czélúl kitüzetett. Az indokolás szól azon éles ellentétről, melyben a halálbüntetés megszüntetése állna, az előbb emiitett „királyi biztossággal." De ha a halálbüntetés csakugyan oly jó hatással volt annyi századon keresztül: miért volt szükség a legújabb időben még a királyi biztosságra, és miért van szükség minden lépten-nyomon a rögtönitélö bíróságokra. Töröljük el a halálbüntetést, és a nép egyebek közt ebből is tanulni fogja az életet becsülni, és érzülete szelídülni fog. „Azt hiszem, úgymond Baecker az 1818-iki berlini nemzetgyűlésben, hogy a halálbüntetés eltörlésével a nép érzelmei gyökeresen meg fognak változni. A szokások szelidebbeké fognak válni. Mély meggyőződésem, hogy a halálbüntetés eltörlése a személybiztonságot növelni fogja, mert a közvélemény elég üdvös ellenlökést fog kapni. A gyilkosságtól való iszony nagyobb erővel fog a nép alsó rétegében behatni. Engedjék meg, hogy a mondottakat bebizonyíthassam egy hasonló tény által, mely eszembe jut: Azon államokban, a hol az ostorozás mint büntetési nem fennáll, minden ember azt hiszi, hogy szabad embertársát ostorozni." íme tehát a halálbüntetés nemhogy czélszerü, hanem egyenesen káros befolyással van a népre. Tisztelt ház! Nagy és fontos kérdés azonban, hogy azon államokban, a melyekben a halálbüntetés meg lett szüntetve: miért lett az később újra behozva? A kérdés, megvallom, igen