Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

224 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. mintázta törvényjavaslat teszi, alig lehet; s mert másfelül az ily szűkebb körre korlátozott halálbüntetést én alig tekinthetem egyébnek, mint áthidalásnak e büntetés eltörlésére. Mellőzendő nézetem szerint a halálbüntetés azért, mert nem képez czélszerü büntetésmódot arra nézve, hogy általa mások a bűntett elkövetésétől elriasztassanak. Jól tudom én, hogy azon elmélet, mely a büntetés czéljául mások elrettentését tűzte ki, a jogászok által már rég megillető helyére, a régiségek lomtárába helyeztetett el; mindazáltal azt hiszem, hogy e kérdés törvényhozási megoldásánál kiváló sűlylyal bir azon kérdés: vajon a halálbüntetés alkalmas bűntetésnem-e arra, hogy másokat hasonnemü bűntett elkövetésétől visszatartson. Azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy legtöbben azok közül, kik e büntetésnem fentartására adják szavazatukat: teszik ezt kizárólag, vagy legalább főleg azon indokból, mert azt hiszik, hogy a legsúlyosabb bűntetteknek halálbüntetés alatt megtiltása, e legsúlyosabb büntettek számát fogja kevesbíteni. Nézetem szerint azonban t. h. e feltevés nem bir jogosultsággal. Nem vonom én kétségbe, hogy in abstracto a halálbüntetés a legsúlyosabb büntetés, hogy súlyosságban felülmúlja az életfogytiglan tartó fegyházbüntetést; de kétségbevonom azt, hogy a bűntett elkövetésére nagyobb elriasztó hatással lenne, mint az életfogytig tartó fegyházbüntetés. A ki szándékos gyilkosságra határozza el magát, bizonyára küzd önmagával, mig ez elhatározás benne megfogamzik, bizonyárakűzd benne a jó és rosz szellem; de azt állítni nem lehet, hogy ezen elhatározásnál döntő súlylyal a törvénykönyv azon szakasza bírna, mely az elkövetni czélzott büntettet halállal, vagy esetleg holtiglan tartó fegyházbüntetéssel fenyítené. Azok, a kik gyilkosságot követnek el, rendszerint boszúvágy vagy nyereményvágy által vezéreltetnek. A kiket szerelmi szenvedélyből, vagy más hasonló indokból eredett boszúvágy vezet a tett elkövetésére: azokat semmi kegyetlen törvény nem képes elriasztani, azok legtöbbnyire nem is iparkodnak az igazságszolgáltatás boszuló karja elöl menekülni. Hiszen gyakran látjuk, hogy azok önmaguk jelentik fel magukat és nem egyszer a tett elkövetésével egyidejűleg öngyilkosságot is követnek el. Azok, a kik nyereségvágyból követik el a gyilkosságot, rendszerint fokozatosan sülyedtek. Először mint tolvajok vagy csalók lépnek le az erény ösvényéről, majd rabolnak és gyilkolnak ; de azt nem lehet állítani, hogy midőn gyilkolásra határozzák el magukat, életöket, melynek fő jellemvonását akkor már csakis a nyomor képezi, koczkára tenni nem merik. Ezek rendszerint nem gondolnak azzal a tett elkövetésénél, hogy mi lesz majd a büntetés; gondolkozásuk Össztevékenységét csakis az veszi igénybe, hogyan kövessék el a tettet úgy, hogy az igazságszolgáltatás boszuló karja őket utol ne érje, a mit kivált, ha előbb már apróbb büntettet felfedezés nélkül sikerült keresztül vinniök, igen valószínűnek tartanak, tehát minden igyekezetüket arra, és csakis arra fordítják, hogy ezúttal is oly ügyesen hajtsák végre a büntettet, hogy az fel ne fedeztessék; de legkevésbé jut eszökbe az, hogy a halálbüntetés vagy az életfogytig tartó fegyházbüntetés súlyosságát mérlegeljék. Es ha akad is egy-kettő, a ki komolyan gondol a bekövetkezhető büntetés minőségére: a halálbüntetés fenyegetése által azért nem fog a tett elkövetésétől elriasztatni, mivel azt hiszi, hogy reá nézve enyhítő körülmények forognak fen, mert saját tettét mindenki szebb színben látja, és ebből folyólag az elkövetett gyilkosságok és a végrehajtott halálbüntetések arányát számbavéve, méltán következtetheti, hogy ha tette felfedeztetik is, hogy ha elitéltetése bekövetkezik is: élete mégis meg lesz kiméivé. Hogy a halálbüntetésnek nagymérvű elriasztó hatása van, azt csak akkor lehetne következtetni : ha azt látnók, hogy az emberek életöket tényleg a legdrágább kincsnek tekintik, hogy annak megtartására és megvédésére mindent elkövetnek. A tapasztalás azonban az ellenkezőt bizonyítja. Hányan vannak, a kik életöket merész vállalatoknál teszik koczkára? Mily nagy azok száma, kik öngyilkossággal vetnek véget éle-