Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

206 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. ki hagyatott, miután a bizottság az ország és társországok közötti viszonyt büntetőjogi tekintetben külön törvény által indítványozza szabályozandóna k«. A frh. hb. a kiüb. által tett két módositványt mellőzte és az eredeti szöveget helyreállitotta : »m agyar törvén y« helyett tétetett ugyanis »j e 1 e n törvény*; »a magyar törvények be n« helyett »a z e b b e n«. Jelentésében ezt ekként indokolta : A »m a g y a r« szót a »j e 1 e n« szóval s a »m a g y a r törvényekben* kifejezést »a z e b b e n« kifejezéssel óhajtja a hármas bizotts. felcseréltetni, miután a törvénykönyvre való hivatkozást ezek által határozottabban látja kifejezve«. Ministeri indokok [I.] — A főrendi ház tárgyalása [2.] [i.] Ministeri indokok (mj. g. §. tsz. 8. §.) E szakaszban is a personalitás elve érvényesül, módosíttatva a 13. §. intézkedései által. Azon magyar honos, a ki külföldön, habár nem a 8. §-ban megjelölt valamely büntettet vagy vétséget követett el, ha e miatt külföldön, nem büntettetett, hazatértekor a jelen törvény rendeletei szerint fog büntettetni. Helyes-e ezen intézkedés? — Nem kellene-e a belföldi által külföldön elkövetett büntetendő cselekményeknek a belföldi jurisdictió alá helyezését, csupán a 8. §-ban megjelölt esetekre szorítani? — vagy nem lenne-e helyesebb, ha már a 8. §. által vont kör igen szűknek találtatik, tüzetesen megjelölni az egyes bűntetteket, vagy azoknak egyes csoportjait, s csupán ezekre nézve tartani fenn a belföldi jurisdictiót az esetben, ha magyar honos által külföldön követtetnek el, és azok miatt a tettes külföldön nem bűnhődött ? A mint ez már fentebb kiemeltetett, mindenik állam fentartja magának a jogot, hogy alattvalóit, az általuk külföldön elkövetett büntettek miatt büntetés alá vonhassa. Különbség csak e fentartott jog terjedelmére nézve létez; maga az elv mindenütt, Németországban ugy, mint Francziaországban, Ausztriában ugy, mint Angliában, sőt Amerikában is, mint a new-yorki btkj. 15. §-sza mutatja, elfogadottnak tekinthető. De ha elfogadtatik az elv, akkor a leghelyesebb, legkövetkezetesebb, az igazságot leginkább megvalósító alkalmazásának mutatkozik az, mely a 9. §-ban a hozzánk legközelebb álló országok példájára javaslatba hozatik. Ha büntettet vagy vétséget képez a cselekmény a hazai törvények szerint, és büntettet vagy vétséget képez azon ország törvényei szerint is, a melynek területén elkövettetett, ez esetben alig képzelhető az igazsággal s az állam hivatásával összeegyeztethető ok, mely a tettesnek büntetlenül maradását indokolhatná. Az pedig nem szenved kétséget, hogy a 9. §-ban elfogadott elvvel ellenkező tételnek érvényesülése által, igen sok esetben épen a törvény válnék a bűntett büntetlenségének biztositékává. Azon subtilitás, melynek eredménye az, hogy az egész polgárosult világ által gonosznak tartott cselekmény büntetlen maradjon, a közszellemre sem hat megnyugtatólag; nem erösiti az erkölcsi érzületet, s nem emeli a polgári öntudatot sem, a melynek egyéb iránt semmi összefüggése sincs a gonosztevők oltalmazásával. Mi indokolja (a merev territorialitás elméletén fölül) a bűntettes büntetlenségét? Az, hogy a tettes nem ismerte cselekményének bűnösségét? Ezen indok a feltett esetben nem hozható fel. A mit a tettes hazájának és tartózkodási