Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. 5. §. Min. indokok. A kiüb. tárgyalása. Képvh. tárgyalása. 195 fentartja és a mennyiben fönn nem tartaná, itt van azon időszak, vége, melyre a véderöröl szóló törvény rendelkezései hozvák, úgy hogy a jövőre nézve az iránt Magyarországnak teljesen szabad keze van. Ennélfogva államjogi ellenvetések indítványom ellen nem tehetők. Ugy hiszem, miután nálunk is a véderöröl szóló törvény folytán megszűnt a külön katonai es egy s más tekintetben privilegizált társadalmi osztály; miután nálunk is azon állampolgárok, kik fegyver alatt állanak, minden más tekintetben állampolgárok, és csak is annyiban, a mennyiben a katonai rend és hivatás kívánja, vannak aláhelyezve bizonyos megszorításoknak: kívánatos, hogy a katonai osztályhoz tartozó egyének szintén úgy, mint más állampolgárok egy átalános büntető törvénykönyv rendelkezései alá helyeztessenek. Bátor leszek ez iránti indítványomat mindjárt beadni. Pauler Tivadar előadó : A szepes-szombati kerületi képviselő ur (Zsedényi) arra szólította fel az előadót, illetőleg a minister urat: adjon számot, miért hagyta ki az 1843-iki javaslatnak azon dispositióját, hogy csakis az activ szolgálatban álló katonák tartoznak az ö törvényhatóságuk alá, a többiek pedig nem, és miért történik itt hivatkozás arra, hogy ezt külön törvény szabályozza? 1843-ban ezt szükséges volt beletenni; szükséges volt azért: mert akkor a katonai jurisdictiók hatásköre csakugyan mindazon személyekre kiterjedt, kik vagy nyugdíjaztattak, vagy ranggal kiléptek, vagy pedig megtartották a czímet, ezek családjaira, cselédjeikre, hozzátartozóikra is kiterjedt. Azonban ezt megváltoztatta nemcsak az 1848-iki XXIII. t.-czikk, a városok rendezéséről kimondván ugyanezen elvet, hanem ugyanezen elvet életbe léptették ö Felségének több rendbeli intézkedései, melyek, mivel a törvénynek teljesen megfelelnek, úgy hiszem, semmi kifogás alá nem eshetnek még azok részéről sem, kik ezt a törvényhozás hatáskörébe tartozónak állítják, a mint hogy oda is tartozik. Azok, kik nyugalmaztattak, kik ranggal kiléptek, nem tartoznak többé a katonai, hanem a polgári bíróságok alá, a polgári törvényszékek polgári törvény szerint járnak el irányukban; ennélfogva ezt itt kimondani fölösleges. Vannak azonban katonai személyek, tudniillik az activ szolgálatban állók, kik most is külön jurisdictió alatt állanak és még az 1848-iki törvények értelmében is, melyek épen a városok és kerületek rendezéséről szóló törvényben mondják ki, hogy azok külön jurisdictió alatt állanak. Ezen külön jurisdictió szervezése iránt is történt már intézkedés; az igazságügyi és honvédelmi ministerek nyújtottak be törvényjavaslatot, mely a ház asztalán van. Igaz, hogy még nem tárgy altatott, de be volt nyújtva és igy, miután részben intézkedés történt, a mennyiben az activ szolgálatban levőkre vonatkozólag külön törvény fekszik a ház asztalán, hogy kiket kelljen érteni azok alatt: ezen hivatkozást a törvényre helyesnek, ellenben a javasolt szakasz felvételét ezen ügyben megszorítónak, kevésbé helyesnek, sőt bizonyos tekintetben károsnak tartom. A mi az előttem szólott képviselő ur indítványát illeti, a német törvénykönyvben sincs egyéb mondva, mint az, hogy alkalmaztatik annyiban, a mennyiben a katonai törvények mást nem rendelnek. Mi is azt mondjuk, hogy külön törvény, azaz a katonai törvény szabja meg; a mennyiben pedig különböző lenne, a képviselő ur maga is jelezte, hogy az ország törvényei oly viszonyok közt, mint 1848-ban is, egy bizonyos kört határoztak meg. De oly viszonyok, minők a katonaságnál a hadseregre nézve a disciplina, a beléletre vonatkozó intézkedések, azon határ nehézségeinél fogva, hogy hol kezdődik a közönséges bűntett, vagy hogy reájuk nézve külön büntettet képez-e — mert arra figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy bár senki nem vonja kétségbe, hogy a tolvajság oly bűntett, melyet a katona is elkövet, mely tehát a közönséges büntettek körébe tartozik, de a mely a katonánál bizonyos körülmények között, ha a kaszárnyában, bajtárson követtetik el, egészen más szempont alá jut — egészen más büntetés kimérésére szolgáltatnak méltán okot és alkalmat. Mindezek a nehézségeknél fogva, de leginkább azért, mert a törvényjavaslat, mely ezen ügyet szabályozza, a ház asztalán fekszik és mely törvényjavaslatot tárgyalni 25*