Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)
162 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. repressaliák származnak: ezek súlyát és következményeit az egész magyar állam érzené. Indokolt tehát és szükséges, sőt elengedhetlen, hogy ezen lényegesen nemzetközi törvények iránt ne külön büntetőtörvények határozzanak; hanem, hogy ezekről — a nemzetközi viszonyokra vonatkozó törvények meghozatalára jogosított közös törvényhozás, közös törvény által rendelkezzék. [2.] A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a btkv.-ről Austriához és Horvátországhoz való viszonyunk tekintetében. Azon körülmény, mely szerint a büntető törvénykönyv Horvát- és Szlavonországban hatálylval nem birand, és azon viszony, melyben a magyar állam az osztrák-magyar monarchia másik államával van, kötelezettségünkké teszi, hogy a képviselőház figyelmét két nagy fontosságú intézkedés szükségére hívjuk fel. Magyarország Horvát- és Szlavonországgal egy állami közösséget képez, mind az o Felségének uralkodása alatt álló többi országok és tartományok, mind más államok irányában. A szent koronához tartozó országok és ö Felsége többi országai közt létező közös ügyeken felül vannak más fontos ügyek, melyek Magyarországot és társországait, közösen érdeklik, melyekre nézve törvényhozásuk és kormányzatuk közös (1868 : 30. t.-cz.) Ezen állami közösségnél fogva fölötte kívánatos, hogy habár a társországok büntető törvényeik alkotására saját törvényhozási joggal bírnak, azoknak területén is, a magyarországiakhoz hasonló büntetőjogi elvek uralkodjanak; feltétlenül szükséges pedig hogy a törvények hatályáról személyek tekintetében, különösen a külföldön elkövetett büntettek és vétségekre nézve, a király és állam elleni bűntettekről és vétségekről, nevezetesen a felsjgsértésröl, a király és királyi ház tagjainak bántalmazásáról, a király megsértéséről, a hütelenségröl, a lázadásról szóló büntetőtörvények azonos tartalmúak legyenek. Még sürgősebb és kétségtelenebb annak szüksége a nemzetközi jogot sértő büntetendő cselekményekre nézve. „A közös és egységes törvényhozás ezen cselekményekre nézve szükséges corollariuma egységes állami létünknek, de következménye egyszersmind magának az 1868 : 30. t.-cz. elvének, szellemének és rendelkezéseinek." O felsége többi országaival hazánk az 1723 : 1., 2. és 3. t.-cz. által elfogadott pragmatica sanctión alapuló és az 1867 : 12. t.-czikkben szorosabban meghatározott államjogi viszonyban áll. Azon országok polgáraira nézve rendszerint a külföldiekre megállapított szabályok irányadók: de a monarchia két állama közt fenálló kapcsolat, bizonyos tekintetben a szorosan vett internationalis szemponttól eltérő kivételes intézkedések szükségét szülte. Ilyenek a külföldön elkövetett büntettek vagy vétségek némely eseteinek megbüntetésére (7. §.), a bűnösök kiadására (17. §.) vonatkozó, továbbá a felségsértésröl (128. §. 2., 3.) a hűtlenségről (142. §. 145. §.) a lázadásról (157. §.) a rágalmazás és becsületsértésről (269. §§.) szóló fejezetekben foglalt intézkedések, melyek a monarchia másik államának területi épségét, és biztosságát, továbbá a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságát és ezen bizottságnak küldöttségeit, azok működési szabadságát, becsületét büntető törvényeink oltalma alá helyezik. Hogy az érintett tárgyakra nézve a monarchia mindkét államában egyöntetű azonos szabályok jussanak érvényre, nem csak kívánatos: hanem szükséges, hogy azokra vonatkozólag a viszonosság elvének alkalmazása biztosíttassák, és ezen elv a monarchia másik államának törvényeiben világos és határozott kifejezést nyerjen.
