Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

149 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. hatályban volt osztrák büntető törvénykönyv, nem tudom helyesen-e ? az 1861-ik évben rögtön hatályon kivül lön helyezve, a többi államok közt már majdnem egyedül Magyarország az, mely az állami és társadalmi rend felbontására, s az élet legbecsesebb javainak megtámadására irányzott erkölcstelen, gonosz cselekmények megzabolására igazságosan szigorú, de egyszersmind az emberi természet gyarlóságát is számbavevö méltányos, határozott büntető törvényeket még a XIX. század utolsó negyedében is nélkülöz. Hogy atyáink törvényeinknek ezen tetemes hiányát és pótlásának égető szükségét érezték, tanúsítják az 1790. LXVIL, az 1827. VIII., 1840. V. törvényczikkek, melyek a büntető törvénykönyv kidolgozásával külön országos küldöttségeket biztak meg. Ezen küldöttségek közül az előbbiek is igyekeztek ugyan a büntető törvénykezést a kor és jogtudomány akkori fejlődéséhez képest, lényegesen javítani és tÖkéletesbiteni; de bünfenyitö törvénykezésünk kivánt gyökeres átalakulásának, s az időbeli legjobb európai büntető codexek színvonalára szándékolt emelésének érdeme az 1840-iki országos küldöttséget illeti. Ennek több érdemes tagját tiszteljük még sorainkban, s magam is törvény által kijelölt tagja lenni voltam szerencsés. Azonban ezen orsz. küldöttség nagyérdekü tárgyalásaiban, időközben nyert más rendeltetés következtében, élénk sajnálkozásomra ugyan részt nem vehettem, de annál közelebbi tanuja és részese voltam azon beható tanulmányozásnak és munkálkodásoknak, melyek az 1843-iki országgyűlés alatt, a büntető törvénykönyv legfelsőbb szentesítésének előkészítésére a magyar udvari kanczellárián, a nagy tudományú és hazafias érzelmű gróf Majláth Antal vezetése alatt, Bartal György nagynevű tudós hazánkfia és a ritka műveltségű derék Platthy Mihály udvari tanácsnokok közreműködésével folytattattak. Tanúsítja ez, hogy valamint az 1843-iki főrendeket a büntető törvénykönyv létrejövetelének meghiúsításával jogosan vádolni nem lehet; mert azok csupán oly szándéklott intézkedések és rögtönzött újítások czél- és időszerűsége iránti aggályaiknak adtak kifejezést, melyek büntetési és javítási hatályukban magukban is kétes értéküeknek mutatkoztak, melyekhez hazai állapotaink talaját még kellőleg előkészítve nem találták, és melyeket az ország tényleges viszonyaival s a nemzeti élet culturalis fokozatával megegyeztetni nem tudtak, (ügy van !) aggályoknak, melyek súlyban még ma sem vesztettek, és mint ilyenek, még mindig alaposan érvényesíthetők; úgy az akkori magyar kormány is a büntető törvénykönyv létrehozását nemcsak nem ellenezte, vagy akadályozta, sőt annak törvényhozási tárgyalását az 1843. és 1847-iki kir. előterjesztésekben, az országgyűlések kiváló teendőjéül tűzte ki, és ezt szakértelmes, liberális szellemű előmunkálataival lehetőleg megérlelni igyekezett, a nélkül, hogy a munka befejezése ellen felmerült nehézségeket legyőzni hatalmában állott volna. Az egész ország által sóvárogva várt büntető törvénykönyv mindazonáltal a haza pótolhatlan kárára bármi okból létre nem jővén, ismét évtizedek multak el, mig az osztrák büntető törvénykönyv ephemer uralma után elvégre egy szerencsésebb hongyülésnek és alkotmányos kormánynak lön fentartva, jogéletünk ezen kiváló szükségét valahára pótolni. És ha én jelen érdemes kormányunknak, melynek különben is oly sok nagy kérdés megoldásának nehéz munkája jutott kevéssé hálás feladatul és különösen a nagyon t. igazságügyi minister urnák s irigylendő széles ismeretekkel biró államtitkár urnák ebbeli elenyészhetlen érdemeit, melyekkel „monumentum aere perennius erexerunt" teljes készséggel elismerem, sőt szerencsét kívánok nekik, hogy hazafias fáradozásaikkal kedvezőbb helyzetben és pártviszonyok közt elvégre sikert arathattak; mégis az ezen munkálódást kezdettől fogva vezetett Önzéstelen hazafias szándékból és a megelőzött előkészítő sysiphusi munkából, a történelmi igazság érdekében, az előbbi törvényes magyar kormány részére is bátor vagyok némi kis erkölcsi osztályrészt kérni. (Helyeslés.) A mint tehát az emiitettek szerint az 1843-ki főrendek a büntető törvénykönyv feletti Országos tárgyalások megakasztását épen nem okozták, sőt ahhoz maguk részéről tetemes szellemi tökével járultak: ugyanazok utódjai, ezen nm. för. ház, alkotmányos életünk új korszakában is megragadták az első alkalmat, hogy a képviselőház figyelmét alaki és anyagi büntető törvényeink megalkotásának immár elodázhatlan munkába vételére felhívja, midőn a testi büntetés megszüntetése iránt indítványozott törvényjavaslat ötletéből, az excerpált intézkedések helyett, inkább az egész büntető törvénykönyvnek az 1843-ki nagybecsű anyag felhasználása mellett mielőbb megkezdendő országgyűlési tárgyalás alá vételét hangsúlyozta.