Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

V. A főrendiház hármas bizottságának jelentése a btkv. javaslatáról átalánosságban. 131 bármennyire roszalandó s büntetendő legyen is az, ugyanazon átalános osztályozás, vagy büntetési kimérés alá vonni. Épen a cselekmények természete határozván meg azok minőségét, mintegy rámutat a büntetés kiszabásánál követendő eljárásra, s világosan ki van tüntetve ezen elv elfogadása által azon lényeges különbség, mely a jog-, köz-, és magánbiztonság ellen közvetlenül vétők és az ezekre csak közvetve alkalmat szolgáltató tettesek cselekményei közt létezik. Ezen indoknál fogva is csak helyeselheti a hármas bizottság az ezen törvény­javaslatban a bűntettekre és vétségekre történt felosztást, mely honunkban is, a törvény­széki gyakorlatban, érvényre emelkedett. A sajtó utján elkövetett bűntettekre s vétségekre nézve a jelen büntető törvénykönyv anyagi része teljesen kiterjed, minek következése, hogy az 1848. évi XVIII. törvényczikknek arra vonatkozó szabványai hatályon kivül helyeztetnek; mig ugyanazon törvényczikknek 13. és 33. §§-ai, melyek a fokozatos, egymást kizáró felelősségről szólnak, ezúttal nem érintetnek. A hármas bizottság teljesen érzi és a sajtótörvény helyreállítása óta történt esemé­nyekből méginkább meggyőződött, hogy ezen törvény hézagos s az annak alkalmazása ellen felhozott panaszok, sajnos, legtöbb esetben alaposak; és igy érzelmének jobban felelne meg, ha a sajtó útján elkövetett jogellenes cselekmények felett, tekintet nélkül a sajtószabadság politikai érdekeire, bíróságaink jelen szervezete mellett az állandó törvény­székek bíráskodnának. Ezen fontos kérdés beható megvitatását azonban azért nem tartotta időszerűnek a hármas bizottság, mert annak a kormány által leendő végleges megoldása az „életbe­léptetési törvény" s a „bűnvádi eljárásiról szóló törvényjavaslatok benyújtása alkalmára biztos kilátásba helyeztetett; mi által a közvélemény részéről jogosan táplált követelmé­nyeknek teljesen elég lesz téve. A büntetési rendszert illetőleg mindenekelőtt említést érdemel, hogy a törvény­javaslat az igazságnak és humanismusnak a megfelelő szigorral leendő egyesítését czélozza. A büntetés kimondása, a büntető jog átalános elvei s a gyakorlat szerint, egyedül az államot illetvén meg, annak a törvényszegők irányában leendő érvényesítése minden büntető törvénynek legfontosabb részét képezi. — Fötekintet mindenekelőtt az: hogy a büntetés alkalmazása igazságos, szigorú s egyúttal javitó is legyen, s a mint egyfelől az igazságos büntetés a humanismus kizárásával a bűnösre nézve túlszigorú lehet, a nélkül, hogy végeredményében javító hatású is lenne, úgy másfelöl, csupán csak a humanismus szempontját véve figyelembe, a büntetés legelső kellékének, az igazságnak mellőzésével túlgyönge is lehet, miáltal eredménynélkülivé válnék. — Mindkét szélsőség pedig mindenkor csak az államhatalom gyakorlatának megbénítására s az összes társadalom biztonságának veszélyeztetésére vezetne, annál inkább, mert a túlszigorú vagy túlgyönge büntetés alkal­mazása a szánalom vagy boszú érzetét növelné, s juttatná egy vagy más irányban a népnél kifejezésre, ily érzületek növekedése pedig csakis károsan hatna az államhatalom büntető igazságszolgáltatására, s egyszersmind a büntettek elkövetése iránt is bátorságot fejtene ki. A kellő mérték, egyik úgy mint másik irányban adhatja meg tehát egyedül azon helyes középutat, mely egyrészt a bűntett iránti ellenszenvet feléleszti, s igy annak kerü­lését eredményezi, másrészt pedig a bűnösre is javitó hatással leend. Ezen most jelzett középút helyes megválasztása képezi tehát a büntető igazság­szolgáltatás magasztos feladatát, s a birói működésben nyer kellő kifejezést. Megállapítására a jelen törvényjavaslat megadja a kellő tért, midőn a büntetés rendszerébe azon feltételeket s szabályokat felvette, melyek a kimérés különböző eseteiben érvényesíthetők; s habár a törvényhozás ezen feladata, mint említve volt, épen a kimérés művelete által eszközöltetik, kétséget nem szenved, hogy minden képzelhető casuisticus 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom