Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

V. A főrendiház hárnias bizottságának jelentése a btkv. javaslatáról átalánosságban. 120 A büntető jog átalános fogalmai szerint, az egyes emberek együttléte, törvények által lévén szabályozandó és biztosítandó, — az államnak, mint az ezek fölötti közös föhatalomnak, kétségtelenül első feladata, az álladalmi társaságban a jogállapot megalkotása és biztosított fejlesztése. — Ennélfogva a jogrend fentartója, s mint ilyen, az egyes ember szabadságának korlátozására is hivatva van, midőn annak Önkényes cselekvése a meghatározott jogrend szabályai ellen vét. vagy a fennálló törvényekbe ütközik, melyek fentartása feltétlen és mellözhetlen czélját képezi a társadalmi fennállás s az állami főhatalom gyakorlatának is. A fennálló jogrend ellen vétők, vagyis az emberi társaság érdekeit sértők jogellenes tettei. — melyek természetszerűleg mindenkor a fennálló törvények s szabályok megsérte'sét foglalják magukban, az örök igazság eszméje szerint az állami főhatalom, mint a jogrend fentartója által azonnal beszüntetendök, nehogy az elkövetett cselekmény következményei még károsabban hassanak a polgárok vagy az állam érdekeire. Ezen beszüntetés az által, hogy egyfelől a törvény érvénye a tettesre kiterjesztessék és alkalmaztassák olyképen, miszerint a vétkes bizonyos roszat legyen kénytelen és köteles eltűrni, másfelöl pedig, hogy a megháborított jogállapot ismét, a lehető legcsekélyebb kár mellett helyreálljon, s egyúttal a további jogsértések is megakadályoztassanak, az állami hatalom fentartásának érdekében felette sürgős; mert csakis ez által lehető a társadalom biztosítása, s a jogrend egyidejű fentartása. — S épen ezen kiható működésének alkalmazásában felel meg az állam egyúttal a büntető igazság eszméjének is: mert az elkövetett cselekmény megtorlását, a jogtudomány elvei szerint, viszonyítva a jogsértést elkövetők irányában: eljárása kellő igazolását nemcsak abban találandja. hogy a bűnös önmaga el fogja ismerni, miként a kiszabott rosznak elviselésére teljesen méltó, hanem abban is, hogy a jogállapoton elkövetett sertést a jogi egyensúly helyreállításával jóvá tette. Ezekből következtetve világos, hogy maga a bűntett nem egyéb, mint a jogállapot s a jogrend ellenében ellkövetett oly cselekmény, mely a társadalom polgári jogeszközeivel meg nem akadályoztatható, s meg nem szüntethető, s így, természeténél fogva, az állam által, annak hatalmi állásánál fogva, rendelkezésére álló. különös jogszabálvai szerint ítélendő s büntetendő meg. Azon szabványok, melyek szerint az állam ily esetekben eljárni hivatott, a népek művelődési állapotának s bérviszonyainak egyidejű fejlesztésével képződnek:. s e szerint kétségtelen ugyan, hogy a büntető igazság eszméje magában a büntető törvénvben nverhet egyedül kellő kifejezést, de csak olyformán. ha a tudomány követelményeire ép oly gond leend fordítva, mint tekintet az illető ország népeinek viszonyaiból következtetett gyakorlatára. Az ily előzmények mellett fejlődött tudomány fontossága minden kételvt kizár, s annak alapelveiben letett eszmék fokozatos fejlesztése, a múltra való visszatekintés, az idő folytában használhatlanoknak s meg nem felelöknek elismert tételek kizárása hozzák egyedül létre azon, a kor követelményeinek megfelelő állapotot, hogy a keletkezett szabványok, alkalmazásukban, a társadalom minden rétegére üdvös hatásúak legyenek. A jogtörténet világosan kimutatja: miként fejlődött a bűntett megboszulásából. mely középkori fogalmak szerint mindenkor a sértett felet illette, s gyakran vérengzőbb kimenetelű volt, mint maga a bűntett, a kártalanítási összeg fizetése, melvnek kimondását már bizonvos hatáskörű gyülekezetek intézték el. Később, a XV. és XVI. században az ököljog megszüntetése után, bizonvos törvényes szabványok s rendelkezések szüksége merült fel a jogrend fentartására és fejlesztésére s ez irányban már is többrendbeli, átalánosan elfogadott, jogelvek meghatározásával találkozunk, melyek, szabványok korlátai közé szoríttatván, a népekben mintegv azon meggyőződést érlelték meg, mikép az állami jogrendet megsértők irányában követendő eljárás