Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

122 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. Helfy képviselő ur a törvény túlszigorát azon intézkedésekből is következteti, melyek a kereskedői bukásokra nézve e törvénybe fel vannak véve. Azt mondja, hogy hiszen szerencsétlenségből is megbukhatik a kereskedő, és bukik is, és a bukások esztendőkre menő fogsággal büntettetnek; sőt ha mérleget nem készit, ezért is büntettetik. Helfy képviselő ur fel is olvasta az erre vonatkozó passust; de nem olvasta fel a §-t egészen, mert ha szives lett volna ott kezdeni, a hol jogászok szokták kezdeni a törvény olvasását, akkor az első sorban azt találta volna, hogy a ki szándékosan, a ki megkárositási' szándékkal teszi ezeket: az büntettetik; de, hogy az büntettessék, a ki szerencsétlenségből bukik meg, a ki beigazolja, hogy nem volt képes mérleget készíteni: az sem a mi codexünkben, sem más codexben nem mondatik. Azt is mondja Helfy képviselő ur, hogy olyan ember, mint egy kis szatócs, hogyan készítsen mérleget? Nincs is ideje és mégis, ha nincs mérlege : büntettetik. Én úgy olvastam az illető §-t, a felolvasással nem akarom untatni a t. házat, — hogy a kik a kereskedelmi törvényben ki vannak véve azon kötelezettség alól, hogy mérleget készítsenek, azokat kiveszi a jelen törvénykönyv is, mert mondja, hogy az arra kötelezett, ha mérleget nem készit, büntettetik. Én, t. h., az idő előrehaladta miatt, befejezem beszédemet. (Halljuk!) Szeretnék ugyan Simonyi Ernő urnák egy pár mondatára észrevételt tenni, (Halljuk! Halljuk!) nevezetesen nagy Örömmel hallottam azon receptet, a melyet ö adni szives volt a codexek készítésére nézve. Azt mondja, hogy az államnak vagy van saját codexe, vagy nincs. Ha van, akkor annak alapján járhat el; ha nincs: vagy van saját gyakorlata vagy nincs. Ha van saját gyakorlata: abból csoportosíthatja az elveket, és azokat formulázhatja a nyelv és jogtudomány legújabb vívmányai szerint; az így készült munkálatot kinyomatja, kiosztatja és megszavaztatja. A kinek ez sincs, az Összefoglalja a külföldi törvényeket, a külföldi tudományok quintessentiáját és abból állítja elő, de alkalmazza a nemzeti sajátszerűségekre, a nemzeti szokásokra. Mi azon szerencsés helyzetben vagyunk szerinte, hogy vannak saját büntető törvényeink, s van saját büntető gyakorlatunk, és rendelkezésünkre áll rendszere azon tudományoknak, a melyeket a nyugati civilisatió nyújt, s úszunk az anyag bőségében. A mi törvényeinket, azt mondja, modernisálni lehet. Talán a kereket lehet politiroztatni, a mely keréktörésre használtatott, vagy talán a modern nyelvmetszés az lesz, hogy finomabb metsző eszközöket fognak használni, ezt nem tudom; de azt tudom, hogy azon törvények, a melyek a Corpus Jurisban vannak, nem modernisálhatók. És ha a büntetések és bűntettek közt különbséget akar tenni, azt mondja, hogy az utóbbiakat modernisálni kell. De kérdem, hogyan fogja modernisálni a hűtlenség eseteit, hogyan fogja qualificálni a törökök iránti barátságát, mely fej- és jószágvesztéssel büntettetett azelőtt. (Élénk derültség. Felkiáltások: A muszkára vonatkoztatjuk ! Derültség.) Azt mondja továbbá, hogy nem hódol meg oly munka előtt, csinálta légyen azt bár ki is, a melybe még bele nem nézett. Én azt hiszem, hogy ha csakugyan bele nézett volna e munkának indokolásába, akkor meghódolna ennek; mert midőn nem hódol meg ennek a nélkül, hogy indokokat hozna fel, azt kell feltételeznem, hogy az indokolásba bele sem nézett. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt mondja, hogy a birói törvényeket szintén successive és nem egyszerre terjesztette a ház elé az igazságügyminister ur: azért oly roszak. Az, úgy látszik, axióma a t. képviselő urnái, hogy azon törvények roszak, és ez talán azért van, mert ö, a mint mondja, Helfy képviselő urnák barátja, ki azt mondja magáról, hogy nem jurista. Mi, a kik itt juristák vagyunk, jóknak találjuk azon törvényeket, és csak azt kívánjuk, hogy azok egész terjedelműkben életbe léptessenek. Egvébiránt nem történhetik szerencsétlenség ott, a hol a büntető törvénykönyvnek és büntető eljárásnak behozataláról van szó: mert a büntető eljárás egészen más elvcsoporthoz, egészen más rendszerhez tartozik, mint az anyagi jog és az utóbbi fölötti vitánál lehetséges lesz a kettőt Összhangzásba hozni. Azt emelte ki, és az első pillanatra csakugyan igen szerencsésen emelte ki a t. képviselő ur, hogy az előadó ur oly nagy súlyt fektetett a szaktudósok véleményére, a kik azt mondják, hogy a fogság büntetés javító hatását érvényesítheti 10 éven belől, a mi azon túl van. az már határozottan ront és káros, legalább átlag, és az előadó ur mégis iparkodott indokolni és igazolni a törvénykönyvnek a 15 évre vonatkozó rendelkezését. De elfelejtette Simonyi t. képviselő ur, hogy ugyanazon törvény, a mely túlment e^en határidőn: a feltételes szabadon bocsájtás intéz-