Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

120 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. reformálta, új büntető törvénykönyvet hozott be és az eljárásra csak évek múlva ért rá. Ezen szempontból tehát, eltekintve attól, hogy érv az ellen fel nem hozatott, én részemről nem tudok semmiféle motívumot találni, hogy ezen codex megalkotását csak egy perczig is késleltessük azért, mert eljárás még nincsen. Igaz, hogy aggályaink lehetnek arra nézve, hogy az eljárási tervezet talán nem fog oly alakban előterjesztetni, mely a juristákat már az első pillanatra megnyugtathatná; mert a büntető törvénykönyv indokolásának 18. lapján oly tételt olvasok a büntető eljárásról, melyben az indokoló bizonyos apai büszkeséggel utal azon ideiglenes bűnvádi eljárási szabályokra, melyek semmi egyebet nem tartalmaznak, mint hogy eddigi eljárásunkat, tisztán esetlegesen alapuló gyakorlatunkat codifieálják és legfölebb megajándékoztak bennünket a vád alá helyezés, a ZwischenVerfahren intézményével, mely azonban csak azt eredményezi, hogy a birák a helyett, hogy egy ügyben egvszer Ítéljenek, ugvanazon ügyben 15-ször ítélhetnek. Remélem, hogy ezen ZwischenVerfahren, melynek csak akkor van értelme, ha a vád alá helyezés kérdésében más bíróság van hivatva határozni, és az érdemben ismét más bíróság, és így a collegiumok ellenőrzése foroghat fenn, ki fog onnan küszoböltetni. Meg vagyok győződve, hogy a mostani inquisitorius rendszer, mert erősen benne vagyunk, fel fog váltatni az accusatorius rendszerrel; meg vagyok győződve, hogy azon fonákság, mely abból áll, hogy az első bíróság a szóbeli közvetlen végtárgyalás alapján itél és a felső bíróságok a közvetett benyomás alapján és az elavult írásbeli eljárás szerint vizsgálják felül, meg vagyok győződve, mondom, hogy az előterjesztendő javaslatban ez kedvezően lesz megoldva ; de azon nézetben vagyok, hogy ma a napirendnek tárgyát nem képezi az eljárás, a miért is én ettől minden további megjegyzés nélkül eltekintek. Helfy Ignácz képviselő urnák második indoka az, hogy a codex nem felel meg a nemzet geniusának, a nemzet szellemének. Megengedi Helfy Ignácz képviselő ur, hogy a váltó- és kereskedelmi kérdések cosmopolitice is rendeztethetnek, hogy a váltó felfogása ugyanaz lehet Angliában, mint Magvarországon, vagy még tovább a keleten; hanem, hogy a büntetőjog elvei ugyanazonosak lehetnének, azt meg nem engedi. Én pedig bátor vagyok annak a szerény nézetemnek adni kifejezést, hogy a jónak és a rosznak elvei sokkal átalánosabbak, mint egyes magánjogi vagy speciális jogi kérdések, hogy pl. a bányajognak vagy váltójognak egészen más követelményei lehetnek ezen vagy azon államterületen; de hogy a büntetőjog kérdései, a jónak és rosznak kérdései ne volnának egyaránt beoltva az emberek szivébe mindenütt, a hol a civilizatiónak legprimitívebb neme is jelentkezik: arra nézve semmi kételyem nincsen. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az éghajlati és lélektani viszonyok tesznek különbséget az egyes államok között. Talán nem olvasta Helfy Ignácz képviselő ur Spencert vagy Darwin azon kérdöpontjait, melyeket az összes, nemcsak civilisált, hanem civilisálatlan államokban most jelenleg élő, illetőleg néhány évvel ezelőtt élt tudósokhoz intézett. Talán nem olvasta azon feleleteket, melyek ezen kérdésekre adattak, melyek szerint lélektani tekintetben az emberek nagyjából,, és főleg a jó és rosz fogalmaira és ezek kifejezésére nézve, mert az volt súlypontja a tett kérdéseknek, mindenütt tökéletesen megegyeznek. Egyébiránt nem is akarom én félreérteni Helfy képviselő urat, nem akarok más értelmet tulajdonítani szavainak, mint a mi azokban rejlett, mert ő azt akarta mondani és úgy fejezte azt ki, hogy a magyar nemzet sajátságai nyilvánuljanak a codexben, azon őserőt mutató sajátságok, melyek pl. a facultas resistendiben nyilvánultak (Nyugtalanság a szélső baloldalon), és ezt Helfy képviselő ur kifejtette azon idézetből, melyet magából a törvénykönyvből felhozott, midőn azt mondotta, hogy a hatóságokkal szemben kifejtett erőszak tekintetében túlszigorúnak látja a törvényt, mert azt is bünteti, ki a hatóságok közegeinek ellentáll. (Közbeszóllás a szélső bal felöl: Nem azt mondotta!) Én úgy hallottam. (Zaj: Úgy volt!) Én bátor vagyok súlyt fektetni arra, ho-v ezen kérdés körül, mely esetleg a magyar jogászgyülés körében is tárgyaltatott, a nézet abban összpontosul, hogy a felet nem szabad a hatósági közegek eljárásának birájává tenni. Elég ingatag és gvenge basison áll nálunk az állami rend bizonyos végrehajtási stádiumokban. Ha mi e/.cn lazaságot még táplálnók az által, hogy a félnek megengednök, hogy ha hozzá jön a végrehajtó, vagy az úgy is gyéren látható rendőrségi közeg: latolhassa, hogy hivatása körében jár-e el vagy sem ? azt hiszem, hogy lehetetlenné lenne téve a hatóságok működése, és én csak azt következtetem Helfy képvise'ö ur felszólalásából, hogy öt még mindig kisértik azon hordárok, kik ellenében ö, különben elismeréssel legyen mondva, szintén nem élt a facultas resistendivel (Derültség.)