Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

- 82 — mint Magyarországot s bár mint iparkodnak a német nyelvet eszméik, érzelmeik, gondolataik oly hű oly benső tolmácsává tenni mint minő kell, hogy legyen öröklött anyai nyelvük: teljes paritást nem fognak elérni mindkettőben, csak akkor, ha igaz magyarok soha nem voltak, ha hazájokat teljes odaadással soha sem szerették. Naponta ezer meg ezer társaskörben s majdnem országszerte előfordul, hogy idegenek lépnek a magyar családokba, társaskörökbe, kiknek nyelvét ugy ahogy birják honfiaink és honleányaink. Legtöbb esetben ilyenkor: az idegenek nyelve válik társalgási nyelvvé. Pedig ez nem helyes. Am gyakorolgassák magukat kedvök szerint az idegen nyelvek bálványzói; ehhez van joguk, bár a nemzetek közt, mindig a lealázottak, a műveletlenek feladata, hogy mások nyelvét eltanulják. De ahoz nincs joguk, hogy megtagadják hazájukat vagy nemzetiségüket. Nincs joguk még akkor sem, ha ezen haza s ezen nemzet méltánytalan közönynyel utasitja vissza szolgálataikat. Társasköreink feladata most, hogy óvakodjanak a naponta átalánosabbá váló közönytől és tiszteletlenségtől, melyet nagyonis sokan s magas polczról hangoztatnak a magyar nemzet, a magyar nyelv, a magyar sajátságok s volt