Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

- 80 világos jelzője a veszélyeknek, melyek fenyegetnek. Az ily figyelmeztetéseket gúnyolják, rosz néven veszik kik Magyarországnak Ausztriával munkába vett egybeolvasztásán törekesznek, de megczáfolni nem birják. Legfelebb odamenekülnek, hogy a nemzeti létet a nemzetiséget valamely érthetlen, jellemezhetlen érzeménynek tekintik, melyet mint mondják alá kell rendelni a kor, az ész igényeinek — vagyis az egységes birodalom eszményének. Pedig nem igy áll a dolog! A nemzeti lét s nemzetiségi önérzet, nem üres érzelem, nem képzelődés, melyet üres szó által kielégítni vagy végkép elaltatni lehetne. Kivált a magyar nemzet sajátságai olyanok, melyekhez nem kell magyarázat. S bár mily keveset adjanak a nyelvre azok, kik előtt br. Eötvös szerint: „a nemzetiség semmi egyéb benső érzelemnél (!) melyet mindenki ápol keblében, de mint hazát szabadon is választhat; (!) érzelem, melyre a hovatartozóság, a leszármazás és a fajjelleg összes járulékai befolyást gyakorolnak; mely, mint tényleges vallás (!) hitágazataiban és szertartásaiban nyilatkozni iparkodik (!) és e nyilatkozásra a nyelvet (!) használja" — a nyelv, nemhogy alárendelt szerepet viselne, sőt oly főjelleg a nemzet- életben, melyet tőle el nem választhatunk, s mely-